Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

245 vényt aláirta, amelyben azonban a szövegnek az a nyomtatott része, hogy az 500 dollár miként fizetendő vissza, kitöltve nincs. A felek között tehát arra nézve, hogy az 500 dollár kölcsön természetben, avagy pedig hazai pénznemben fizettessék vissza, határozott megállapodás létre nem jött. Minhogy egyfelől az irányadó tényállás szerint felperes 500 dollárt adott alperesnek kölcsön, s minthogy másfelől alperes nem vállalt kifejezetten kötelezettséget a kapott 500 dollárnak valóságban (természetben) dollárokban való visszafizetésére; ezért más megállapodás hiányában alperes kölcsöntartozását ugyan 500 dollárról szólónak, de nem 500 dollárnak valóságban (természetben) való fizetésére irányulónak kell tekinteni. Minthogy pedig a kölcsön visszafizetése tekintetében a teljesítés helye vagyis alperesnek, mint kötelezett félnek lakóhelye Magyarországnak a trianoni békeszerződés szerint meghagyott területén van, itt azonban a dollár törvényes fizetési eszközként forgalomban nincsen: ezért a fellebbezési bíróság Ítéletében helyesen felhívott jogszabály értelmében az 500 dollár a lejárat napján, vagyis 1920. karácsonykor a dollárnak ezen a napon jegyzett árfolyama szerint megfelelő összegű koronában volt visszafizetendő. A megállapított s meg nem támadott tényállás szerint 1920. évi karácsonykor a dollárnak tőzsdei középárfolyama 525 K. volt, s igy alperesnek o lejáratkor, azaz 1920. évi karácsonykor a felperestől kölcsönvett 500 dollár egyenértéke fejében 262.500 K-t kellett volna visszafizetnie. Az esedékesség időpontjában, vagyis 1920. évi karácsonykor 262,500 K-t kitevő kölcsöntartozást a kir. Kúria a pénz értékének azóta bekövetkezett csökkenéséhez képest valorizáltan megitélhetőnek nem találta; mert nincsen sem törvény, sem a birói gyakorlatban kifejezésre jutott jogszabály, amelynél fogva a kölcsöntartozás valorizáltan megitélhető lenne. A 262,500 K. tőkeösszeg után azonban a kir. Kúria az 1923. évi XXXVIII. t.-c. 6. §-a értelmében a törvény életbelépésétől, vagyis 1923. évi dec. 16-ától kezdődően ezen törvény 2. §-ának 1. bekezdése szerint járó kártérítést ítélte meg a törvényes késedelmi kamat helyett. 426. Koronaértékben nyújtott kölcsön esetében, a koronaértékének időközi változása a visszafizetendő koronák számára befolyással nem birhat. (K. V. 3375 1922.) 427. Felperes budapesti lakos alperes budapesti lakosnak 1921. évben Fenyőházán cseh koronákat kölcsönzött, ugy, hogy alperes a kölcsönt a megállapított lejáratkor, az akkori árfolyam szerint, magyar koronákban tartozik visszafizetni. Alperes a lejáratkor nem fizetett: a lejárat óta a cseh korona erősen emelkedett és ezért cseh koronákban volt marasztalandó. (K. VI. 5735 1922.) 428. Felek 1920. év őszén együtt jöttek hajón a hadifogságból. Alperes 50 dollárt kapott kölcsön azzal, hogy ezt hazaérkezéskor természetben köteles , visszafizetni. Felperesnek tehát joga volt dollárokat vagy annyi magyar koronát kövelelni, amennyi a visszafizetéskori árfolyam szerint a dollárok-