Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

232 téríteni köteles, a marasztalási tőke összegét tehát ennyiben kellett meghatározni. A kamatok azonban csupán a keresetindítás idejétől kezdődőleg voltak megítélhetők, mert felperesek jogelődje kártérítési igényének érvényesítése körül hosszabb időn át elfogadható ok nélkül késlekedett, ennek következményét tehát viselni ő tartozott. (1923. márc. 9. P. V. 4438/922.) 405. Bsz. 928., 929. §. A szolgáltatás időközben beállott elértéktelenedésének joghátránya a nyílván rosszhiszemű fizetési késedelem folyományaként az adóst terheli. K. A nem vitás tényállás szerint alperes 1919. jan. hó í. napján arra kötelezte magát, hogy a felperesnek és fivérének a házuk leégéséből származott káruk megtérítéséül a szarufákhoz és gerendákhoz szükséges faanyagon és a tető alá szolgáló téglaalaphoz szükségelt téglákon felül további építkezési költségekre 5000 K-t megfizet, amely összegből 3000 K. a felperest illette meg. Megállapította a fellebbezési bíróság azt is, hogy ez a pénzösszeg, a szolgáltatott anyagok értékével együtt, a tüzeset idejében és a megállapodáskor is felperes kárának megfelelő ellenérték volt. Alperes fizetési kötelezettségének azonban eleget nem tett, de sőt a lefolytatott jelen perben, ennek a kötelezettségnek a vállalását is megtagadta. A pénz értékének a megállapodás időpontját követőleg beállott közismert nagyfokú csökkenéséből pedig nyilvánvaló, hogy az alperes által kötelezett ez a 6000, illetve 3000 K. ma már a megállapodáskori értéknél tetemesen kisebb értékű. A fellebbezési bíróság által megítélt összeg és a késedelmi kamat szolgáltatásával tehát felperes, elszenvedett kárát illetőleg, az alperes által kötelezett mérvben kárpótolva nincs. Alperes fizetési késedelmét nemcsak nem igazolta, de alaptalan védekezésével tudatosan közrehatott abban, hogy a teljesítés időpontja évekkel elodáztassék. A szolgáltatásnak időközben beállott elértéktelenedésének joghátránya tehát, a nyilván rosszhiszemű fizetési késedelem folymányaként, az alperest terheli. S minthogy az a körülmény, hogy felperes a keresetet a megállapodást követőleg egy évvel utóbb indította meg, alperes további késedelme, s alaptalan védekezése folytán ugy a jogszolgáltatásnak az 1919. év íolyamán bekövetkezett s hosszabb időn át tartott szünetelésére tekintettel, az anyagi hátránynak felperesre való áthárítására vagy a kárnak megosztására alapul nem szolgálhat, ezért a kir. Kúria felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adott, s az 1919. jan. 1. napján kötelezett 3000 K-val szemben a keresetileg érvényesített 30,000 K-t, a Pp. 271. §-a alapján, a pénznek a fellebbezési bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj összegét, miért is alperesnek a díjazás mérséklésére irányuló felülvizsgálati kérelmét elutasította. Az értékkülönbözetre tekintettel megítélt tőkeösszeg után késedelmi kamat a kereset beadásának időpontjától jár. (1923. jun. 6. P. VI. 5509/922.)