Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)
227 zetí — különösen, amikor oly elintézetlen vitás kérdések merültek fel, amelyek csak a perben felvett bizonyítás adatai alapján voltak végleg eldönthetők. (K. II. 2608 921. J. K. 1922. 72. L) 393. Bsz. 929. §. Az 1923: XXXIX. t.-c. 8. §. alapján tagadja meg a K. a valorizációt alperes törvényhatósággal szemben, amely közjogi kötelezettsége teljesítése rendjén jutott a . . . fahivatal kiutalása révén a felperessel jogviszonyba". (P. IV. 3377/1923. J. K. 1924. 152. 1.) 394. Bsz. 929. §. A Kúria kötelezte alperest felperes követelésének valorizáltan való megfizetésére, a valorizációt azonban, jóllehet alperes a Kúria megállapítása szerint 1919. évi szept. hó 7-én esett késedelembe, csak 1923. március 9-étől számítja, „mert felperesnek perbeli álláspontja eddigelé mindig az volt, hogy alperes az eredetileg keresetbe vett összeggel tartozását kiegyenlítheti és csak 1923. márc. 9-én helyezkedett arra az álláspontra, hogy alperes a kereseti összeget valorizálva fizesse vissza, felperes tehát ezt az időt megelőzően bekövetkezett koronaromlást az alperesre át nem háríthatja". (P. IV. 6595 1923. J. K. 1924. 151. 1.) 395. Bsz. 929. §. Felperes kikötötte, hogy ha a keresetivel azonos cséplőgépkészlet ára 1922. június havában a szerződés kelte idejében volt áránál több lenne, alperes 1922. október 1-én az 1922. júniusban érvényben levő ár % részét tartozik fizetni a kikötött kisebb összegű részlet helyett. Alperes a kisebb részletről a szerződés kötésekor fedezeti váltót adott s azt esedékességkor felperesnek kifizette; felperes ezt az öszszeget felvette s csak több, mint két hónappal később hívta fel felperest annak a különbözetnek a megfizetésére, amely az illető áru árában időközben bekövetkezett. A Kúria felperes valorizációs igényét elutasította, mondván: ,,az ebben az irányban kifejlődött bírói joggyakorlat szerint a valorizációs igény megalapozásához nem elég az adós egyszerű fizetési késedelme, hanem további előfeltételként szükséges a késedelmet meghal adólag tanúsított vétkesség is. Ily vétkesség azonban az alperes terhére a jelen esetben meg nem állapitható, mert a felperesnek a kereseti cséplőkészlet értékének időközi emelkedését tartalmazó levélbeli közlését az alperesre kötelező nyilatkozatnak tekinteni nem lehet, amennyiben birói megállapítás volt szükséges a peres felek közti vita folytán ahhoz, hogy a korona értékének romlására tekintettel a kereseti áru ára a kérdéses időben mily összegnek felelt meg; következőleg alperest terhelő vétkesség hiányában a felperes által támasztott valorizációs igénynek jogszerű alapja nincs". (P. VII. 6395/1923. J. K. 1924. 135.) 15*