Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

190 bizományi utódlásból nem lehet kizárni, mert jogállása és öröklési joga ugyanolyan, mint amilyen atyjának törvényes ágyból származott gyermekeié. Az utólagos házasság által törvényesített gyermek, a házasságban született gyermekekkel teljesen egyenlő jogokkal csakis a szülők közt létrejött házasság napjától kezdődően bir, aminek a hitbizományban való örökösödés szempontjából az a jelentősége van, hogy a törvényesített gyermekeknek az elsőszülöttségi joga megállapításánál nem a születés, hanem a szülők házasságának a napja a határozó. Bp. tszék. A cs.-i hitbizomány alapitójának, gróf E. V. F.-nek négy fia volt; III. József, Antal, II. Mihály és II. Károly. Az első három ágán várományos nem lévén, II. Mihály után a legfiatalabb fiu, II. Károlynak ága lépett a hitbizomány haszonélvezetébe. Gróf E. II. Károlynak báró P. Antóniával kötött első házasságából három fiúgyermek származott, névszerint II. Antal, VI. Ferenc és Ernő. Ezek közül II. Antal jutott elsőnek a hitbizomány haszonélvezetébe, amely halála után fiára, III. Mihályra ment át; ennek fiutód nélkül történt halála után pedig VI. Ferenc következett, aki a hitbizományt 1910. évi augusztus hó 10-én történt haláláig birta. Az első házasságbeli legfiatalabb fiu Ernő, már előbb hunyt el fiutód hátrahagyása nélkül. Gróf E. Károly első feleségének 1847. évi április 23-án bekövetkezett halála után, 1848. évi július hó 3-án második házasságra lépett F. Wilhelminával és ezzel a házassággal törvényesíteni kivánta a F. Wilhelminával már előbb nemzett két gyermekét, az 1842. évi december hó 21-én született Leontint és az 1847. évi november hó 30-án született Károlyt. Az eziránt folyamatba tett eljárás eredményeként ennek a két gyermeknek a szülők utólagos házassága által történt törvényesítése a születési anyakönyvbe be is jegyeztetett; utóbb a fiúgyermek, gróf E. III. Károly elsőrendű alperes, a várományosokról vezetett törzskönyvbe is bevezettetett, gróf E. VI, Ferencnek halála után pedig mint közös atyjuknak, II. Károlynak utolsó fia. a hitbizomány haszonélvezetébe is lépett és azt ezidőszerint is birja, A felperesek ebben a perben az elsőrendű alperesnek erre való jogosultságát támadja meg, azt vitatván, hogy nem gróf E. Károly volt az atyja, anyja pedig nem F. Wilhelmina volt; hogy nem 1847. évi november 30-án, hanem jóval előbb, még P. Antónia bárónőnek, E. II. Károly gróf első feleségének életében fogantatott, hogy továbbá ez a körülmény az utólagos házassággal való törvényesitésnek elháríthatatlan akadálya volt még az esetben is, ha valóban F. Wilhelminától és 1847. évi november 30-án született volna az elsőrendű alperes és végül, hogy az utólagos házassággal törvényesített ivadékot a hitbizományban utódlás nem illeti. A bécsi Szent-István plébánián vezetett „születési anyakönyv" az 1847. évi november 30-án történt első bejegyzéseken felül későbbi, más kéztől eredő kiigazító és kiegészítő bejegyzéseket és feljegyzést is tartalmaz, amelyek egymástól a kézírás eltérő voltánál fogva világosan megkülönböztethetők. Az első alkalommal tett bejegyzés szerint H. Ferenc keresztelő lelkész