Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

183 Az ilyen rekvirálás nem lévén jogos, a rekviráló hadsereg nem lett tulajdonossá. Jogszabályaink értelmében azonban — amint emlitve volt — olyan átruházótól is lehet tulajdont szerezni, aki nem volt a dolog tulajdonosa. Vizsgálni kell tehát, hogy a szerző, akire a megszálló hadsereg jogtalanul rekvirált dolgot ruházott át, tulajdonosá lett-e. Minthogy gyakorlati megvalósulásában a fennálló nemzetközi jogi szabályoknak meg nem felelő rekvirálás mindig feltünteti azt a magánjogi tekintetben lényeges vonást, hogy a tulajdonostól (vagy a föbirtok fennforgása esetében a közvetlen birtokostól) a dolog birtokát erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával vagy egyébként beleegyezése ellenére jogtalanul vonják el, minthogy továbbá ily esetben átruházáson alapuló tulajdonszerzés még jóhiszemű harmadik személy javára sem következik be, minthogy végül az utóbbi jogtételtől a közforgalom biztonságának érdekében eltérést engedő szabályok alá nem tartoznak az ezúttal fennforgó vagyis azok az esetek, ha a megszálló hadsereg a jogtalanul rekvirált lovakat, vagy a hadi felszerelés vagy élelmezés egyéb tárgyait harmadik személyek részére tovább adja; mindezeknél fogva azt a harmadik — bár jóhiszemű — személyt, akire a megszálló hadsereg a jogtalanul rekvirált dolgot átruházta, nem lehet oly szerzőnek tekinteni, aki tulajdonjogot szerez abban az esetben is, ha a dolog nem az átruházó tulajdona. 298. Tulajdonszerzés ingatlan dologra, Bsz. 473. §. A 32 év leteltével befejezett háboritlan békés birtoklás alapján az elbirtoklás a birtokos jóhiszeműségére és a jogalapra való tekintet nélkül bekövetkezik. A betétszerkesztés nem tartozik amaz esetek közé, melyek az elbirtoklást az anyagi jog szerint félbeszakitják. K. A meg nem támadott, ez okból a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint K. község képviselőtestülete 1860. évi június hó 22-én kelt határozatával a kereseti ingatlant a község tulajdonában volt reáljogu gyógyszertár mindenkori kezelőjének a megélhetés megkönnyitése céljából, díjtalan használatra engedte át mindaddig, mig a község közönségét illető reál gyógyszertári jog fennáll. Utóbb a felperesi község közönségének eme reál gyógyszertári joga megszűnt, ehelyett T. Pál, a felperes volt reáljogon gyógyszertárának a kezelője a községben személyjogu gyógyszertárt szerzett, melyet a m. kir. belügyminiszter T. Pálról 1878. évi június hó 28-án F. Istvánra ruházott át. 1881. évi január hó 3-án a gyógyszertár személyes üzleti jogát R. Ödön szerezte meg s ennek 1905. évi június hó 19-én bekövetkezett elhunytával a személyes gyógyszertári jogositvány haszonélvezete özvegyére szállott, 1915. évi június hó 21-én pedig a m. kir. belügyminiszter a gyógyszertárat ugyancsak személyes joggal az alperesnek adományozta. E tényállással kapcsolatban az alperes elismerte, hogy a T. Pálnak, mint a reáljogu gyógyszertár kezelőjének használatul átengedett peres ingatlan a gyógyszertár személyes üzleti jogának mindenkori megszerzésével egy-