Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

180 ellenére a másik fél az építést folytatta. (E. H. 1907. évi június hó 6-án. Rp. VII. 2024/1917. szám.) 297. Tulajdonszerzés más dolgára. Bsz. 456. §. 425. sz. Megszállás idejében előfordult ellenséges rekvirálás nem jogos, ha a körülményekből megállapitható, hogy a rekvirálás célja nem a megszálló hadsereg szükségleteinek kielégítése volt, hanem az, hogy a megszálló hadsereg a rekvirált dolgokat harmadik személyekre ruházza át, pédául avégből, hogy ilyképen kárpótlást nyerjenek olyanok, akiket valamely rekvirálás aránytalanul sújtott. Az ilyen nem jogos rekvirálás esetében azt a harmadik személyt, akire a megszálló hadsereg a rekvirált dolgot átruházta, nem lehet oly szerzőnek tekinteni, aki jogszabályaink értelmében tulajdonjogot szerez abban az esetben is, ha a dolog nem az átruházó tulajdona. (1922. márc. 27.—ápr. 4. 25. sz. polg. jogegys. dtv.) I, A világháború után hazánk egyes részeinek ellenséges megszállása alatt a megszálló katonai erők az ország lakosaitól köztudomás szerint lovakat, szarvasmarhákat és egyég ingó dolgokat rekviráltak, még pedig az esetek többségében a megszálló hadsereg szükségleteire, de néha oly célból is, hogy az igénybevett dolgok — különösen lovak — átruházásával kárpótlást nyújtsanak valamely rekvirálás során aránytalanul sújtott egyéneknek. Az ország ellenséges megszállás alól felszabadulván, a magyar közigazgatási hatóságok az ilyképen gazdát cserélt állatokat több esetben viszszaadatták eredeti tulajdonosaiknak. Voltak azonban esetek, hogy az eredeti tulajdonosok hasonló célból nem a közigazgatási hatósághoz, hanem a lendes birósághoz fordultak. Ily előzményekből kuszált jogviszonyok keletkeztek és rendezésük céljából számos per indult meg. Ezeket a pereket részint a közigazgatási beavatkozásban jogsérelmet látó egyének inditották az eredeti tulajdonosok ellen, akik az állatokat a közigazgatási hatóság utján visszakapták, részint pedig azok, akik elrekvirált állataik visszaszerzése végett anélkül, hogy előbb közigazgatási útra léptek volna, egyenesen birói uton érvényesitették tulajdonjogukat azok ellen, akiknek a megszálló hadsereg juttatta az állatokat. Ezekben a perekben különböző jogi kérdések merültek fel, amelyek tekintetében a döntésre hivatott biróságok egymástól több irányban eltérő jogi álláspontot foglaltak el. III. A hágai második nemzetközi békeértekezlet okmányai közül a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól szóló egyezmény s a hozzámellékelt szabályzat (a 44. cikk nélkül) 1909. évi november hó 27. napján Magyarország részéről is megerősíttettek s azokat az 1913: XLIII. t.-c. 1. §-ának 4. pontja a magyar állam törvényei közé iktatta. Hasonló egyezmény és szabályzat már a hágai első nemzetközi békeértekezleten is jött létre és azok Magyarország részéről az 1900. évi szeptember hó 4. napján erősittettek meg. A most emiitett korábbi egyezményt