Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

166 társ ellen, akinek nevén a közszerzeményi vagyontárgyak a telekkönyvben szerepelnek. (E. H. 1917. évi október hó 31-én. Rp. I. 5222/1917. szám.) 270. 418. sz. Az állandó birói joggyakorlat szerint a házastárs külön vagyonának tekintendő és mint külön vagyon közszerzeményi megosztás alá nem esik az az ingatlan, amelyet a házasság tartama alatt házastársától ajándékozás cimén kapott. (E. H. 1916. évi október hó 25-én. P. VII. 4251/1916. szám.) Rokonság. 271. Bsz. 91. §. Törvényes származás. Azt a gyermeket, aki a házasság megkötését követő 182. nap előtt született, mindaddig törvénytelen származásúnak kell tekinteni, amig be nem bizonyul, hogy a férj a gyermek fogantatásának idejében a feleséggel közösült. A férjnek abból a magatartásából, hogy a pert a gyermek születése után hosszú idő eltelte múlva indította meg, egymagában véve nem lehet azt következtetni, hogy a gyermeket magáénak elismerte. (K. 1917. márc. 28. P. III. 176/1917.) 272. Bsz. 94. §. Ha a férj műveltségi fokára és társadalmi helyzetére tekintettel menthető jogi tévedése miatt mulasztotta el a gyermek törvényességének megtámadását, ezt a körülményt a törvénytelenités iránti lépések megtételét gátló okul lehet elfogadni. K. Az ujitott perben tanuk azt vallották, hogy nekik H. J. (örökhagyó) mondotta egy alkalommal, hogy a plébánoshoz megy és J.-t (a Ny. K.-naI kötött házasságából származott gyermeket) leveteti a nevéről; utóbb azt mondotta: „voltam a papnál, ki azt mondotta, rendben van a dolog, a J.-t leveteti a nevéről" s hogy a plébános T. J.-vel (aki Ny. K.-val vadházasságban élt) jegyzökönyvet is vett fel, amelyben T. J. a gyermeket magáénak ismerte el; végül, hogy H. J. később a tanuknak azt is mondotta, hogy a gyereket a plébánosnál törvénytelenitette. Ugyanezek közül a tanuk közül Sz. I. azt is vallotta, hogy H. J. örökhagyó a tanúnak azt is mondotta, hogy a pap azt is kinyilatkoztatta, hogy nyugodt lehet benne, hogy sem öt, t. i. H. J.-t, sem utódait a jószág végett senki keresni nem fogja, mert T. J. a gyermeket elvállalta; végül H. I, tanú azt is vallotta, hogy H. J. elbeszéléséből tudja, hogy a pap H. J.-t akként nyugtatta meg, hogy miután T. J.-vel jegyzőkönyvet vett fel. arról, hogy J.-t a saját gyermekének elismerte, ez a jegyzőkönyv elég bizonyság lesz arról, hogy a gyerek az ő (t. i. H. J.) nevéről töröltetett. A tanúnak ezzel a vallomásával bizonyítva van, hogy örökhagyó H. J.-nek komoly elhatározása és akarata volt az, hogy J. nevü gyermeke törvénytelen származásúnak mondassék ki s hogy a plébánosnak mint anyakönyvvezetőnek fent ismertetett megnyugtató kijelentései folytán nem