Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

5 eljárás utján is támogatta, a székesfővárost közvetlenül érdeklő természetű ügyben képviselőként működött. A székesfőváros illetékes tényezői a béremelést az adott viszonyok közt indokolatlannak találták; a béremelés elől ennélfogva elzárkóztak s azt később, csak a sztrájk kényszerének hatása alatt határozták el. A bérmozgalom megindítása és sztrájkká fejlesztése a székesfővárost abba a kényszerhelyzetbe sodorta, hogy a kérdéses alkalommal a béreket emelni volt kénytelen, ami milliókra menő kiadással terhelte meg a várost. A törvényhatósági bizottság tagja oly vagyoni természetű ügyekben, amely a székesfőváros érdekeit közvetlenül vagy közvetve érinti, a székesfőváros érdekeivel ellentétes irányban megbizottként vagy képviseletében (ügyvédként) — az 1920. évi IX. t.-c. 4. §-ában foglalt rendelkezés szerint — nem működhetik. Akire az az összeférhetetlenségi ok beáll, az — az idézett törvény 17. §-a értelmében — megszűnik a törvényhatósági bizottságnak tagja lenni. Minthogy pedig a panaszos vagyoni természetű ügyben a fentjelzett működést képviselőként fejtette ki, a székesfőváros igazoló választmánya a panasszal megtámadott határozatában a törvénynek megfelelőleg járt el, midőn kimondotta, hogy a panaszos törvényhatósági bizottsági tagságát elvesztette. A panaszosnak azt az állítását, hogy őt eljárásában a saját személyét illetőleg anyagi érdek nem vezette, s hogy ennélfogva működése teljesen önzetlen volt, az eljárásnak egyetlen adata sem cáfolja meg. Ez azonban az összeférhetetlenség megállapításának törvényszerűségét nem rontja le, mert az 1920. évi IX. t.-c. 4. §-ának utolsó bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségnek csak feltétele az, hogy a törvényhatósági bizottsági tag működésével saját önző érdekét szolgálja. Ez az összeférhetetlenség a törvény félre nem érthető rendelkezéséből, valamint a törvényjavaslathoz szerkesztett indokolás tartalmából is kitünőleg a legigazabb ügy szolgálatában kifejtett és a legönzetlenebb szempontok által irányított működés folytán is előállhat, ha a törvényhatósági bizottsági tag ezt a működést a székesfőváros érdekeit közvetlenül vagy közvetve érintő vagyoni természetű ügyben, a székesfőváros érdekeivel ellentétes irányban megbizottként, vagy képviselőként fejti ki. Az ily természetű működés magában véve kifogás tárgyává nem tehető, de ha ezt a működést megbízotti, vagy képviselői minőségében a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja fejti ki, ez által az összeférhetetlenség helyzetét idézi elő. A törvényhatósági bizottság tagját kétségtelenül megilleti az a jog, hogy hivatásának teljesítése körében, tehát akár a közgyűlésen, akár a bizottságban a székesfővárost érintő vagyoni természetű ügyekben, a törvényes korlátok közt működjék s ez a működés magában véve összeférhetetlenséget még akkor sem létesít, ha az a székesfővárosra nézve hátrányos; de ha a törvényhatósági bizottsági tag ezt a működést megbizottként vagy képviselőként a fentebb jelzett megbízásból vagy képviseletben fejti ki, már összeférhetetlen helyzetbe kerül. Az ily összeférhetetlenség törvényi megállapításának nyilvánvalóan az az indoka, hogy a törvényhatósági bizottsági tag azt a befolyást, amelyet