Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

143 fogság beszámításánál elsősorban irányadók, amelyeknek téves érteimezese leggyakrabban tapasztalható. A Btk. 94. §-ából, valamint a Bp. 327. §-a második bekezdésének e) pontjából és a Bp. 537. §-ának utolsó bekezdéséből nyilvánvaló, hogy az Ítélethozatal alkalmából a törvény csakis az ugyanazon ügyben, vagyis a beszámítás tekintetében rendelkező ítélet alapjául szolgáló eljárás keretében kiállott előzetes letartóztatásnak és vizsgálati fogságnak beszámítását engedi meg. Ebből pedig az következik, hogy az ítélet meghozataláig kiállott fogvatartásnak más eseteiben a beszámítás tilos. Ezek szerint tehát az elitélt által az ellene más esetből eredően folyamatban volt, de felmentő ítélettel, vagy az eljárás megszüntetésével már korábban befejezett ügyben kiállott s ott be nem számitható előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság nem számítható be. Nem lehet továbbá beszámítás tárgya a fiatalkorúak bűnvádi ügyében azok őrizetbentartásának (Fb. 21. §.), valamint a közigazgatási uton elrendelt internálás esetében ennek időtartama sem, sőt ez utóbbi még az internálással kapcsolatban utóbb megindított bűnügyben kiszabott büntetésből sem vonható le, mert a fiatalkorúak örizetbentartása és az internálás nem tekinthető előzetes letartóztatásnak és vizsgálati fogságnak. Nem foglalkozva a Bp. 505. §-ában szabályozott s egyébként sem az ítélet, hanem az e tárgyban kelt végzés, tehát nem is a most eldöntendő vitás kérdés keretébe tartozó levonásokkal, törvényellenes továbbá a valójában ki nem állott előzetes letartóztatásnak és vizsgálati fogságnak, valamint a büntetésnek a Bp. 506. §-a alapján történt megkezdése esetében az ennek időpontjától a másodbirósági s illetve a végitélet meghozataláig eltelt fogvatartásnak előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság gyanánt való s legtöbb esetben elnézésből eredő beszámítása is, mert ez már a büntetés végrehajtása körébe tartozik, a nem is foganatosított fogvatartás pedig, mint nem létezett előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság már a dolog természeténél fogva sem lehet a beszámítás tárgya. Törvényellenes továbbá a korábbi büntetésnek végrehajtása közben előfordult szökés alatt elkövetett ujabb bűncselekmény miatt letartóztatott vádlott fogvatartásának az ujabbi letartóztatástól az ítélet hozataláig előzetes letartóztatás, illetőleg vizsgálati fogság címén való beszámítása is, mert a vonatkozó szabályok szerint a megszökött elítélt letartóztatásával a megszakított korábbi büntetés végrehajtása lévén nyomban folytatandó, a szökés után foganatosított letartóztatást a szökés által megszakított korábbi büntetés végrehajtásának folytatásaként kell számbavenni, azt tehát nem lehet az utóbb kiszabott büntetésbe előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság címén beszámítani, Az ítélet meghozatala előtt kiállott fogvatartásnak beszámítása tehát, ha ellenkezik a most ismertetett törvényes szabályokkal, olyan nyilvánvaló törvénysértés, mellyel a bíróság a szóbanforgó beszámításnak, mint a büntetés enyhítése egyik módjának előirt határait lépi túl, az tehát alapot adhat a Bp. 385. §-ának 2, pontjában meghatározott anyagi semmisségi ok miatt használható semmisségi panaszra. A Btk. 94. §-a továbbá a szóbanforgó beszámítást csupán a szabadságvesztés és pénzbüntetésbe engedi meg. Ez a szabály tehát tiltó rendel-