Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

138 216. 1921: III. t.-c. 7. §. St. 48., 32. §. Btk. 89. §. A nemzeti hadsereg és a hatóságok súlyos megrágalmazása. A magyar sajtótörvény csak a magyar sajtószabadságot védi. Elévülési rendelkezései nem vonatkoznak idegen állam sajtójára. K. Az alsóbiróságok az 1921: III. t.-c. 7. §-ában meghatározott, a magyar állam és magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétséggel vádolt, fogva lévő A. Antal terhére tényegében azt a tényállást fogadták el valónak, hogy a vádlott az internáltatás félelmétől hajtva, 1921. évi június havában Bécsbe szökött, ott a magyar állam és a magyar nemzet ellenségeivel érintkezésbe lépve, azoknak pénzért hazájára vonatkozóan olyan valótlan adatokat szolgáltatott, tehát olyan tényeket állított és terjesztett, amelyekkel az adatokat felhasználó ellenségeink a győr- és komárommegyei közviszonyokat a külföld előtt gyűlöletes szinbe állították. E beállítás szerint a magyar nemzeti hadsereg tisztjei és katonái az embereket tömegesen gyilkolják, a polgárokat büntetlenül zsarolják, károsítják s azután a katonai parancsnokság és egyes közéleti kiválóságok az ily merényletek miatt folyó eljárás elsimítását keresztülviszik, mert az illetékes közigazgatási hatóságok az eljárást törvény ellenére megszüntetik és más jogellenességeket követnek el. E valótlan tények állítása és terjesztése az alsóbiróságok jogi megállapítása szerint kimeríti az 1921: III. t.-c. 7. §-ának első bekezdésében meghatározott vétséget, amelyben a vádlottat bűnösnek is mondották ki. A valónak elfogadott tényállítással szemben a vádlott és a védő a kir. ítélőtábla előtt a bizonyítás kiegészítése iránt előterjesztett indítványában bejelentett tanuk kihallgatásával és beszerzendő iratokkal azt akarja bizonyítani, hogy vidékükön a fentebb emiitettekhez hasonló súlyos törvénytelenségek, tényleg megtörténtek, hogy a vádlott ezekről egyes emberektől adatokat hallott, híreket kapott s hatósági ügyiratokba való bepillantással is értesítést nyert, hogy ezeket a súlyos merényleteket ismeretlen, vagy sejtett, a gyanú szerint katonákkal összeköttetésben volt elemek követték el. A kir. ítélőtábla az indítványt a Bp. 393. §. 1. pontja értelmében elutasította, amiért a vádlott és a védő most a Bp. 384. §. 9. pontja alapján semmisségi panasszal él. Ezt a panaszt a kir. Kúria azért találta alaptalannak, mert a vádlott a valónak vett tényállás szerint olyan adatokat szolgáltatott a magyar állam és a magyar nemzet ellenségeinek kezébe, amelyek szerint a magyar nemzeti hadsereg tisztjei, katonái, továbbá a magyar állami hatóságok azok, amelyek a személy és a vagyon biztonságát veszélyeztetik, amelyek és akik miatt nálunk a jogrend fel van forgatva és a törvénytelenség dul. Ezt kellett volna tehát bizonyítania a vádlottnak, ha a valónak vett tényállással szemben, amelyben tényállításai valótlanságoknak vannak elfogadva, s az állított híresztelt tények valóságát kimutatni. Ámde a vádbeli tényállításoknak valóságát bebizonyítani nem alkalmasak azok a védelem által felkínált adatok, amelyek a bizonyítás kiegészítése iránt tett indítványban foglaltatnak, mert ha mindez való volna is, amit a védelem bizonyítani akart, a magyar nemzeti hadsereg tisztjeire és a magyar állam hatóságokra ráfogott rágalmak azzal bizonyítást nem nyernének.