Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

133 Az 1921. évi III. t.-c. 5. §-a szerint büntetendő izgatásra vonatkozó szándéknak nem alkotó eleme valamely különös izgatási célzat. E szakaszban meghatározott izgatásra vonatkozó szándékosságot kimeríti olyan kifejezéseknek tudatos használata, amelyek alkalmasak arra, hogy az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására, vagy megsemmisítésére, különösen pedig valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos uton való létesítésére izgassanak. A kommunista uralom kétségtelenül csakis az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatásával állitható vissza. Aki tehát e felforgató rendszer hívének vallja magát és avval fenyegetődzik, hogy e rendszer visszatérése esetén az urak és a papok kiirtásában részt vesz, az annak a kívánságának ad kifejezést, hogy az úgynevezett proletárosztály kizárólagos uralma erőszakos módon állíttassák vissza. Ezzel pedig olyan kijelentést tesz, amely alkalmas arra, hogy ezen állam- és társadalomellenes felforgató irányzat mellett izgasson. Vádlott ezeket a kijelentéseket mindenki részére hozzáférhető, nyilvános helyen, vasúti vendéglőhelyiségben, többek jelenlétében a kifejezések tartalmának és jelentőségének tudatában tette és igy cselekménye megállapítja az 1921. évi III. t.-c. 5. §. első bekezdésébe ütköző állami és társadalmi rend elleni izgatás vétségének tényálladékát és pedig annyival is inkább, mert arra nézve, hogy vádlott a kérdéses alkalommal az öntudatot megszüntető ittas állapotban volt volna, az alsóbbfoku bíróságok Ítéletében ténymegállapítás nem foglaltatik. (1922. évi október hó 18-án. — B. I. 3853/922. Bjt. LXXV. 30.) 211. 1921: III. t.-c. 6. §. Nyilvánosság az Áv. 6. §-a esetében. K. Az 1921: III. t.-c. 6. §-ának első bekezdésében meghatározott vétségnek a nagy nyilvánosság nem alkotó eleme, ennélfogva az izgatás cselekménye akár egy ember jelenlétében is megvalósítható. Az elkövetési cselekményeknek itt szóbanjövő alakja: az izgatás annyit jelent, hogy a tettes szavaival a büntetőjogilag védett állami intézményeket lekicsinyli, leértékeli, fokozatos leszólással megvetésre és gyűlöletre méltóknak tünteti fel, amelyeket fentartani nem érdemes, mert azok a polgárokra fölösleges terhet jelentenek és akadályai a közszabadság teljességének is. Aki tehát tudatosan olyan nyilatkozatot tesz, amelynek tartalma saját belátása szerint a hallgatóságra ily gyűlöletes, ellenszenvet keltő hatással járhat, az izgatott. Gyűlölet, rossz tréfa, könnyelmű fecsegési vágy, indokolt vagy nem indokolt szánalom, vagy más volt-e az ily izgatás inditó oka, épen oly közömbös a törvényes tényálladék szempontjából, mint az, hogy volt-e az izgatásnak valaminemü külön célja is vagy nem, mert az izgatás szándékossága jogilag csak annyit jelent, amint az a kir. ítélőtábla ítéletében tüzetesen és helyesen ki van fejtve, — hogy a vádlott belássa, tudja, mikép szavai alkalmasak arra, hogy a védett intézményt, a jelén esetben a magyar fegyveres erőt, annak szolgálati fegyelmét, a jelenlévők lelkében ellenszenvessé tegye, gyűlöletes tehernek tüntesse fel, amely alatt szenvedni nem érdemes és nem szükséges. Az izgatás veszélyeztetési cselekmény lévén, a jogrendet, a békét za-