Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

125 s-ine lege". Ezt hangoztatják rendelkezéseik élén a magyar büntetőtörvénykönyvek (az 1878: V. t.-c. és az 1879: XL. t.-c.) is. Minthogy tehát az 1878: V. t.-c. 1. §-a értelmében bűntett vagy vétség csak az a cselekmény, ,,amelyet a törvény annak nyilvánít", minthogy továbbá az 1920: XV. törvénycikknek egészére kiterjedő és nem elszigetelten csupán az 1. §. 3. pontjára szoritkozó, fentebb részletesen ismertetett, a jogegységi tanácsétól eltérő mérlegelés eredménye szerint az orvos hivatásából folyó munkateljesítések nem vonhatók az 1920: XV. t.-c. büntető rendelkezései alá, minthogy végül a jogszabályok büntető rendelkezéseit analógia utján oly cselekményre, amelyet a jogszabály nem ölel fel, kiterjeszteni nem lehel: ennélfogva az orvosi hivatás körében netalán előforduló visszaéléseket, habár az 1920: XV. t.-c. súlya alá eső árdrágító visszaélés bűntettével vagy vétségével rokon természetűek is, a biró — figyelemmel a Btk. idézett 1. §-ára — az 1920: XV. t.-c. alapján büntetéssel nem sújthatja. III. Hogy magából a törvényből következő és magának a törvénynek, valamint a kapcsolatos törvényes rendelkezéseknek szövegén alapuló az a magyarázata helyes, amely a jelen indokolás II. részében jut kifejezésre, annak támogatására szolgálnak a törvény keletkezésének adatai is. Igaz, hogy a törvény, megalkotása után, önálló életet él és független a törvényhozótól. A bíróságra nézve tehát a törvény alkalmazásánál s vitás esetekben magyarázatánál főleg és elsősorban magának a törvénynek szövege irányadó. Amint a jelen indokolás II. része mutatja, a m. kir. Kúria teljes ülése is erre alapítja döntvényét. Tagadhatatlan azonban, hogy a törvény keletkezésének és megalkotásának körülményei, a törvény javaslatának eredeti szövege és indokolása, a bizottsági és parlamenti tárgyalások anyaga ugyan nem döntő, de figyelemreméltó segédeszközök, amelyek világot vethetnek a törvény valódi értelmére. Nem fölösleges tehát az emiitett adatokat, amennyiben az ezúttal tárgyalt kérdésre vonatkoznak, itt röviden összefoglalni. Az 1920: XV. törvénycikk javaslatának indokolása szerint: „a háború szerencsétlen kimenetele után kitört forradalmak s az ellenséges megszállás nemcsak felbecsülhetetlen értékű termelő eszköztől fosztották meg hazánk gazdaságát, de gazdasági életünket rendes menetéből teljesen kilendítették és normális rendjéhez való visszatérése elé egyelőre leküzdhetetlen akadályokat állítottak. E körülmények nem maradhattak hatás nélkül a termeivények árának s a munkabéreknek alakulására sem. A büntető rendelkezések kizárólag azok ellen az erkölcsileg is elitélendő bűnös visszaélések ellen fordulnak, amelyek gazdasági életünk hiányait kihasználva, az áremelkedést — a gazdaságilag igazolt okoktól teljesen függetlenül — bűnösen fokozzák. Önként érthető, hogy ily visszaélések nemcsak a termeivények közvetítésének során, hanem a termelésnél is és pedig annak minden ágában előfordulhatnak. Mindaddig, amíg ily bűnös visszaélésekre lelketlenül vállalkozók bőven akadnak, a közszükségleti cikkek termelését, forgalmát és fogyasztását a még féktelenebb bűnös spekulációk komoly veszélye nélkül teljesen szabaddá tenni nem lehet. Ezt a célt kivánja szolgálni az árdrágító visszaélésekről előterjesztett törvényjavaslat." Az igazságügyi bizottságnak a nemzetgyűlés elé terjesztett jelentése