Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

119 Az árdrágító visszaélésekről szóló 1920: XV. tc. 203. 1920: XV. t.-c. 1. §. Az 1920: XV. t.-c rendelkezései alkalmazást nyernek az őstermelés körébe eső uzsorás cselekményekre is. Bűnsegéd az, aki a forgalombahozataltól visszatartott zsirt mint bizományi árut átvette és kéthónapon át a hűtőházban tárolta. (K. 1922. szept. 9. B. I. 5938 1922. sz. Bdt. XVI. 12.) 204. 1920: XV. t.-c. 1. §. 2. p. Közszükségleti cikk íogalma. K. A közszükségleti cikk lényeges ismérvei, mint minden társadalmi jelenségé, változóak és nem állandóak. Kétségtelen azonban, hogy a közszükségleti cikk lényege nem függ sem az áru minőségétől, sem anyagi összetételétől; sem attól, hogy az az emberi élet szükségletét közvetlen vagy közvetett fogyasztás vagy a dolog állagának megsemmisülése nélkül használat utján elégiti-e ki, hanem az áru közszükségleti jellege kizárólag attól függ, hogy az mily természetű s közszükséglet kielégitésére van rendelve. Ha az áru közönséges, átlagos szükségérzetet meghaladó igények (fényűzési cikk) s magasabb rendű szükségek kielégitésére szolgál, vagy ha a mindennapi egyszerű életigények körén kivül eső speciális és oly szükségek kielégitését célozza, melyek nélkül az átlagos kultúrember minden fennakadás nélkül megélhet, az áru nem tekinthető közszükségleti cikknek. Ha azonban oly árutól van szó, melyek minden, a kultúra átlagos szinvonalán álló ember az élet rendes körülményei közt, tekintet nélkül társadalmi állására, műveltségére és vagyoni viszonyaira, használhat, sőt az életszükségletek észszerű s célszerű kielégitése végett rendszeresen vagy időnként kell is használnia: az áru közszükségleti cikk. A vád tárgyát képező esetben házi használatra rendelt mérlegről van szó. Miután pedig a házi mérleg minden rendes háztartásban csaknem nélkülözhetetlen, különösen a mai viszonyok közt, midőn a vevő egyrészt lépten-nyomon megkárosításoknak van kitéve, másrészt a fogyasztási cikkek gazdaságos beosztása az elviselhetetlen drágaságra tekintettel, a súlymérték szerint mérendő árucikkeknél házimérleg nélkül nem eszközölhető, ennélfogva nyilvánvaló, hogy a vádlott által aránytalan magas áron forgalomba hozott mérleg közszükségleti cikk. Minthogy pedig az irányadó tényállás szerint vádlott a mérleget 320 koronáért adta el, holott az árvizsgáló bizottság véleménye szerint ugyanakkor az olyan mérlegnek Veszprémben 210 korona volt az ára, nyilvánvaló, hogy a mérlegért oly magas árt követelt, amely tekintettel a beszerzési és egyéb költségekre, a kir. Kúria megitélése szerint a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal magában. (1921. február 8. — B. II. 2/7. 1921. Bjt. LXXIII. kötet 103. 1.) 205. 1920: XV. t.-c. 1. §. 3. p. Munkabéruzsora K. Az uzsorabiróság álláspontja szerint vádlottnak az iratok tartalmával egyezően megállapított s a jelen ítélet rendelkező részében tüzetesen körülirt vádbeli cselekménye bűncselekmény tényálladékát azért valósítja