Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

117 nyilvános tárgyaláson valóban megtörtént, kimagyarázni, de még csak se)teni se lehessen. A fennforgó esetben azonban a vádlott nem igy járt eh cselekménye a törvény szellemétől távol áll. Mindenekelőtt meg kell állapitani, hogy a vádlottat a kaposvári kir. törvényszék nem árdrágítás, hanem hűtlen kezelés miatt ítélte el. Már pedig a Btk. 361. §-a szerinti hűtlen kezelés tényálladéka, sőt a fómagánvádó elleni akkori vád alapja egyáltalán nem fedi az árdrágitási visszaélésekről szóló 1916. évi IX. t.-c. ismérveit. Az sem felel meg a valóságnak, hogy a főmagánvádló a cipőárukat 40—70 koronával drágábban árusította, mert a megállapított néhány esetben egyenkint csak 10—18 koronás különbözet mutatkozik. Hiányzik tehát a vádbeli közleményből a történeti valóság, vagyis az igazán való közlés kelléke. Pedig ez a hiány a főmagánvádlónak sérelmére szolgált. Már kereskedőkre nézve és különösen a szóbanforgó időben az ez utóbbi bűncselekménnyel való terheltetés sokkal súlyosabban esett a latba, mint a csak magánérdeket sértő hűtlen kezelés. A közlemény szerinti árdrágítás mérve pedig kétséget kizáróan valótlan, sőt már célzatos és rosszindulatú is. De hiányzik a hírlapi közleményből a St. 44. §-ának másik lényeges kelléke, t. i. a hiv szellemben való közlés is. Mert vádlott a főtárgyaiásnak csak egyes kiszakított azokat a részeit közölte, melyek a főmagánvádló bűnössége mellett szólnak. Elhallgatta azonban a vádlott azt, hogy főmagánvádló az őt elmarasztaló ítélet ellen bűnösségének megállapítása miatt fellebbezéssel élt. És habár a törvény nem kívánja meg, hogy a nyilvános főtárgyaláson kihirdetett ítélet jogerős legyen, hogy az közzé tétethessék, mert hiszen a St. 44. §-a szerinti közzététel egyedüli előfeltétele a nyilvánosság, az azonban a hiv szellem, a jóhiszeműség szempontjából okvetlenül szükséges, hogy egy súlyosan marasztaló nem jogerős Ítélettel szemben a közleményben legalább is annyi említtessék meg, hogy az az ítélet még nem jogerős, az ellen perorvoslat jelentetett be. Mert hiszen ennek elhagyásával a közlemény az olvasóban azt a hiedelmet kelti fel, hogy a vádlott jogerősen van elitélve és rajta a büntetést végre is hajtják, tehát rovott előéletű. A fentiekkel kapcsolatban a szóbanforgó kihagyások egyenesen célzatosaknak, rosszhiszemüeknek mutatkoznak. De ha vádlott ezt a mulasztást gondatlanságból, felületességből követte volna is el, akkor sem mentesül a felelősség alól, mert a sajtótörvény e tekintetben szándékosság és gondatlanság között különbséget nem tesz. Mindezekből a kir. Kúria azt a jogi következtetést vonta le, hogy az adott esetben a hiv szellemben és igazán való közlés hiányozván, az alsóbiróságok tévedtek, midőn vádlottat ezen a jogalapon a vád alól felmentették. Mert a vádlott sajtó utján oly tényt állított a főmagánvádlóról, mely őt közmegvetésnek tenné ki és mert vele szemben a St. 44. §-a szerinti, a