Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

113 lott ellen. Minthogy azonban a panaszos helyreigazító nyilatkozata a „rosszindulatulag" szó kihagyásával egyébként megfelelt a St. 20. §. 3. pontjában levő előírásnak, a panaszlottat a „rosszindulatulag" szó elhagyásával a nyilatkozatnak közzétételére kötelezni kellett. A koronaügyész jogegységi perorvoslata szerint a kir. törvényszék törvénysértést követett el, amikor a nyilatkozatból a „rosszindulatulag" szót maga kihagyta és ezzel az eredeti nyilatkozatot maga módosította; mert a koronaügyész véleménye szerint a szerkesztő csak az eredeti vagy — amennyiben ezt a St. 20. §. második bekezdés 3. pontjának meg nem felelt — a panaszos által a tárgyaláson bemutatott, a St. 20. §-ához képest helyesbített helyreigazító nyilatkozat közzétételére kötelezhető. A kir. Kúria a kir. törvényszék eljárásában nem lát törvénysértést, bár ez az eljárás nem szabályszerű. Nem vitás, hogy a K. Kálmán lapjában közzétett hír A. Antalt méltán sérthette, joga volt tehát arra, hogy a St. 20. §. 3. pontjában körülirt kellékeknek megfelelő helyreigazító nyilatkozat közzétételét követelje. E törvényes követelményének teljesüléséhez őt a kir. törvényszék hozzájuttatta és pedig nem önkényesen, hanem a panaszos által eredetileg bemutatott és közzétételre szánt helyreigazító nyilatkozat alapján. Ennyiben tehát sem elvontan nem történt törvénysértés, sem a felek érdeke nem lett megsértve, mert ily nyilatkozat közzétételére K. Kálmánt a törvény kötelezi. Jogszabály az is, hogy a helyreigazító nyilatkozatban másnak, mint cáfolatnak és ténybeli kijelentéseknek helye nincs. Mivel pedig a kérdéses nyilatkozatban a „rosszindulatulag" szó — mint sértésért sértő bírálat — szintén benne volt, ennélfogva törvényes a panaszlottnak a panszolt kihágás alól való felmentés is, mert a St. 20. §. 3. pontjának meg nem felelő nyilatkozat közzé nem tétele nem sajtókihágás. Ezek szerint a kir. törvényszék Ítélete a Sajtótörvény 20—23. §-aiban szabályozott intézmény minden lényeges követelményének a törvény akaratát megvalósítva tett eleget, csak abban hajlott el a St. 22. §-ának utolsó bekezdésétől, hogy helyesbített helyreigazító nyilatkozatának uj formában való bemutatását nem a panaszostól várta, hanem az egyébként bemutatott nyilatkozatot egy szó elhagyásával annyiban módositotta, amennyiben az a St. 20. §. 3. pontjának csakugyan nem felelt meg. A kir. törvényszék ebben az itt leirt eljárásban az anyagi igazság rövidebb uton való elérése végett a panaszos meghallgatásának mellőzése ál tal egy kisebb jelentőségű alakiságon tette magát túl; ami ugyan nincs megengedve, de lényegileg törvénysértést még sem foglal magában, mert az adott esetben a szóbanforgó sajtójogi intézmény minden lényeges része a törvény akaratának megfelelően valósult meg. Holott, ha a kir. törvényszék panaszlott felmentése mellett a panaszost — további meghallgatása nélkül — teljesen elutasította volna, az talán az adott esetben formailag megfelelő eljárás volt volna, de az anyagi igazságnak nem felelt volna meg. A kir. törvényszék ezek szerint a betűvel szemben a törvény szellemét vette irányadóul s az ennek megfelelő intézkedését tehát törvénysértőnek kimondani nem lehetett. (1922. május 12. — B. I. 2347/922. sz. Jogegys. hat. Bjt. LXXIV. 216.) Térfv ; Dönt', én-, tár. 8