Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

106 mintha közhivatalnok volna; a kalauznak az a tette tehát, hogy hivatala gyakorlatában valakit tettleg bántalmazott, a Btk. 473. §-ában meghatározott hivatali hatalommal való visszaélés vétségének tényálladékát valósitja meg, (K. 1917. máj. 2. B. III. 7581/1916. sz. Bdt. XI. 141.) 188. 1913: XXXIV. t.-c. 3. §. A királyság intézményének megtámadása. Az 1913: XXXIV. t.-c. 3. §-a a tárgyilagos ismertetés és birálat szabadságát nem korlátozza; a köztársaság dicsérete nem azonos a királyság támadásával, amely az intézményt sérteni, lekisebbiteni, gyalázni, gyűlöletessé tenni, le járatni akarja. Semmiségi panasz indokolás ellen. K. A felmentett vádlott a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt a kir. ítélőtábla ítélete ellen, mert ennek indokolása az 1913: XXXIV. t.-cikket hatályban lévőnek jelenti ki. Ezt a panaszt a Bp. 434. §-ának harmadik bekezdése értelmében vissza kellett utasítani, mert eltekintve attól, hogy a Bp. idevonatkozó szabályai szerint az ítélet indokolása anyagi jogi semmiségi okán panasszal nem támadható meg, a felmentett vádlottat a törvény sehol sem jogositja fel arra, hogy a felmentését kimondó Ítéletet semmisségi panasszal megtámadhassa. E visszautasítás jogi következménye az, hogy a kir. Kúria érdemben az erre a panaszra vonatkozó indokolással nem foglalkozhatott. Nem foglalkozhatott különösen a védőnek e tárgyaláson előterjesztett idevonatkozó érvelésével sem, mert amit a védő előadása során mintegy felmentési pótindokot a kir. Kúria határozatába felvenni kér, az az 1913: XXXIV. t.-c. érvényének a politika, a célszerűség terére való átvitele és nem e kérdésnek tárgyilagos jogi vizsgálata, erre a térre pedig a biróság a védelmet nem követheti. A kir. Kúria feladata ugyanis az, hogy jogilag megállapítsa, vájjon a vádbeli tett büncselekmény-e s ha igen, milyen. De nincs hatásköre arra, hogy a törvényekkel szemben a politikai magatartásnak általános határait megvonja. Egyébként is a kir. Kúria az alsóbiróságok jogi indokolásának helyesbítésével perorvoslat nélkül nem is foglalkozhatík, legföljebb a hivatalból figyelembe veendő semmiségi okok esetében, ilyen hivatalból figyelembe veendő semmisségi okot pedig a kir. Kúria nem észlel. A kir. főügyész viszont a vádlott fölmentése miatt a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert az e vádlottra vonatkozóan megállapított tényállás a királyság intézménye ellen irányuló bűntett törvényes tényálladékát kimeríti. Ez a panasz alaptalan. Az 1913: XXXIV. t.-c. 3. §-a a tárgyilagos ismertetés és birálat szabadságát nem korlátozza; csak azt tiltja, hogy a királyság intézményének megszüntetésére mozgalom kezdeményeztessék, szerveztessék vagy vezettessék; hogy ezen intézmény ellen valaki szóval vagy nyomtatvány utján nyilvánosan lázítson és végül, hogy az intézmény ugyanily módon és politikai célzattal megtámadtassék. Az alsóbiróságok által valónak vett és a felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás szerint pedig a vádlottnak — szó és teljes tartalom szerint nem is ismert — rövid beszédje, amely Kossuth Lajos halálának évforduló-