Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

246 Szerzői jog. peres dalt előadta és terjesztette, s hogy a dalt ismerősei 5—6 éven át terjesztették, megállapítható az, hogy a dal tényleg terjedt. Minthogy pedig a szakértői vélemény szerint, ha nem is igazi népdal, de münépdal, mely népdal módjára terjed el a népben, midőn elsőrendű alperes a dalt G.-nétől meghallotta, jogosultan tarthatta azt népdalnak s ezért midőn másodrendű alperes a dalt hangjegyekben kiadni szándékozott, nem állott kötelességében, hogy a dal szerzőjének kipuhatolása végett nyomozást eszközöljön vagy másnemű intézkedéseket tegyen. Az elsőbiróság helyesen fejtette ki, hogy amennyiben az ily népdal szerzője a dalt forgalomba bocsátja és a dal elterjed anélkül, hogy azt szerzője előbb mint szerzeményét adná ki, a szerző szerzői jogairól lemondottnak tekintendő s amennyiben utóbb bizonyítható is, hogy a népdalnak ki a szerzője, ez az 1884: XVI. t.-2z.-ben a szerző részére biztosított jogi oltalmat többé igénybe nem veheti. Az elsőbiróság Ítéletét tehát annál is inkább helybenhagyni kellett, mert arra sem létezik szabály, hogy a népdal csak valamely hosszabb idő elmultával volna népdalnak tekinthető, hanem e részben döntő az, hogy a dal, mint népdal terjedt-e el, ezt pedig a kir. tábla bizonyítottnak találta. A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Abban az esetben, ha a kérdéses zenemű az A) a. kiadásban, mint népdal jelent volna meg, ezen jellegénél fogva a másodbiróság helyes álláspontja szerint a keresetnek hely adható akkor sem lett volna, ha felperes azon állítását, hogy „Elmegyek a templom mellett" czimü zeneműnek is a szerzője, bizonyította volna; minthogy azonban a peres A) a. kiadás ugy jelent meg, - mint az elsőrendű alperesnek a szerzeménye, felperes pedig arra vonatkozó szerzőségét alperesnek tagadása ellenében nem bizonyította, felperes keresetével annyival inkább elutasítandó volt, mert habár az elsőrendű alperesnek a neve jogosulatlanul lett a A) alattinak a czimlapján, mint szerzőé kitüntetve: ez a körülmény csak akkor bírhatna a szerzőjogi törvény szempontjából jelentőséggel, ha felperesnek sikerült volna az 1902. évből eredőnek vitatott saját szerzőségét igazolni; erre nézve azonban M., U. és L. tanúvallomása nem nyújt elfogadható alapot, amennyiben ezen tanuknak vallomását L. tanúnak a vallomása gyengíti, hogy ez a tanú a kérdéses dalt már az 1900—1901. évek körül énekelni hallotta egy vendéglőben vigadott nagyobb társaságtól. C. 1911. ápr. 4. 4013 /910.sz. VI. p. t. Közkeletű népdalnak zeneszerző általi feldolgozása nem tarthat igényt szerzői jogi oltalomra. Curia 4540/1898. CGI. I. 682. lap.) Ha két zenemű közös kutfoTrásból ered uryan, d'e lényeges alkotó részeiben egymástól méris lényegesen különbözik: mindegyik az 1884. XVI. t.-cz. 46 §-a szerint sajátlagos szerzeménynek tekintendő és sem értesítésükhöz, sem nyilvános előadásukhoz a másik zenemű szerzőjének beleegyezése nem szükséges. C. 2781/905. (Gr. XV. 263. 1.)