Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

Gyámság, és gondnokság. ruháztatik át, nem halál esetére, hanem élők között létrejött szerződés s ilyen szerződést a gyengeelméjü nevében és érdekében a gyámhatóság jogérvényesen köthet. A budapesti kir. tábla: Az örökösödési szerződések — az alaki kellékektől eltekintve — abban különböznek az élők közt létrejött egyéb szerződésektől, hogy nemcsak az örökösödési szerződésben biztositott jogok, hanem a kapcsolatosan elvállalt kötelezettségek (hagyomány, meghagyás) is csak akkor válnak érvényesithetőkké és teljesithetőkké, ha legalább már az egyik szerződő (rendelkező) fél meghalt. Azok a kötelezettségek azonban, amelyeket első- és harmadrendű alperesek jogelőde K. A. és utóbb negyedrendű alperes a tartási szerződésben s azt módositó későbbi megállapodásokban elmebeteg B. R. tartása, gondozása, eltemettetése és adósságainak törlesztése iránt, a gyámhatóság hozzájárulásával magukra vállaltak, nagyobb részben már a szerződő felek és főképen B. R. rendelkező fél életében érvényesihetőkké váltak és teljesíttettek is. A szerződés tehát, amelyben első- és negyedrendű alperesek javára az elvállalt kötelezettség ellenértékeként B. R. vagyona akként biztosittatott, hogy a vállalkozókat B. L. életében a vagyon haszonélvezete, halála után pedig annak tulajdona is megilleti, nem örökösödési szerződés, hanem élők közt létrejött s a szerződő felek életében hatályba is lépett szerződés, amelyben az utóbbi kikötés a tulajdon szolgáltatásának teljesitési határideje. A tartási szerződés s a későbbi megállapodások jogi természetének meghatározásánál a fentiekkel szemben nem lehetett jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a szerződésben a vállalkozókat B. R. halála esetére megillető jogot, némely helyen maguk a szerződésben „öröklési jognak'* nevezik, mert akkor, amikor a biróság valamely jogügylet természetét meghatározza, a biróság a felek megállapodásaira a törvény rendelkezéseit alkalmazza, a törvény alkalmazásában pedig a biróság a felek által használt kitételekhez kötve nincs. Minthogy pedig a tartási szerződés az élők közt létrejött szerződés minden alaki kellékeivel el van látva, minthogy a tartási szerződésben ellenértékként megjelölt ingatlan és készpénz kiköttetett s megállapittatott az is, hogy az ellenértékként kikötött vagyon fele része az eltartást részben teljesitő, de akkor már életben nem volt K. A. gyermekeit, fele része pedig a további eltartásra vállalkozó özvegyet, negyedrendű alperest illetendi; ezeknél fogva a tartási szerződés értelmében a kereseti vagyont az elsőbiróság alpereseknek helyesen Ítélte meg és felpereseket helyesen utasította el keresetükkel. A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. G. 1911. ápr. 26. 5764/910. sz. I. p. t. Döntvénytár 1911. 10