Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

A törvénytelen gyermek jogviszonyai. 141 tárgya, mint bármely más szerződés. Megtámadható lenne tehát a B) a. egyezség, a gyámhatósági jóváhagyása ellenére is, az annak létrejötténél alkalmazott, vagy fönforgott kényszer okából is. Tekintve azonban, hogy a felperes nem hozott föl olyan tényeket, amelyekből a kényszerre jogi következtetés lenne vonható, mert a felperes ecsetelte szomorú anyagi viszonyok egymagukban, jogi szempontból a jogügylet megtámadására alkalmas szorult vagy kényszerítő helyzetnek ismérvét még nem alkotják: a felperesnek erre vonatkozóan felhozott panasza nem állhat meg és a felebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt, midőn kimondotta, hogy a B) a. szerződés ezen a jogczimen meg nem támadható. A felperes részéről a B) a. egyezség joghatályának megtámadására fölhozott többi ok azonban más megitélés alá esik. Mivel ugyanis a B) a. egyezséget, amely Budapesten, 1908. november 30-án jött létre, K. város árvaszéke 1909. évi április hó 21-én 2232. sz. a. meghozott véghatározatával jóváhagyta és ez a jóváhagyása e közigazgatási hatóság törvényes hatáskörében történt eljárásnak olyan eredménye, amely a fenn kifejtettek szerint e helyütt felülbirálatnak nem lehet tárgya: a bíróság a B) a. egyezség joghatálya körül már csak annak vizsgálatára jogosult, vájjon ez az egyezség a megtörtént gyámhatósági jóváhagyás ellenére mennyiben kötelező és mennyiben nem az. Az 1877: XX. t.-cz. 113. §-ának utolsó bekezdése ugy rendelkezik, hogy azok a jogügyletek, amelyek által a kiskorú visszteher nélkül köteleztetnék, vagy jogokról visszteher nélkül lemond, gyámhatósági jóváhagyás esetében sem kötelezők. A B) a. egyezséget tehát abból a szempontból kell itt bírálat tárgyává tenni, vájjon foglal-e az magában a kiskorú részéről ama most idézett törvényes rendelkezés értelmében kötelezést vagy lemondást az alperes megfelelő viszontkötelezés hiján? A B) a. egyezség szerint W. I., mint a felperes gyámja, arra kötelezi magát, hogy saját költségén természetben gondoskodik neveltetéséről és tartásáról, az alperes pedig, aki a gyermeknek állítólag házasságon kívül nemzője, anélkül, hogy erre kötelezve érezné magát, kötelezettséget vállal, hogy W. 0. házasságon kívül született kiskorú fiúgyermekének neveltetése és eltartása költségeihez egyszersmindenkorra 1200 koronával hozájárul, W. O. viszont egyszersmindenkorra kijelenti, hogy ezzel az összeggel a kiskorú nevelési és tartásdijára vonatkozó igénye mindenkorra kiegyenlítést nyert és az alperes, mint a gyermeknek állítólagos u. n. természetes apja ellen támasztható össees igényeire teljesen ki van elégítve. Kétségtelen továbbá az is, hogy a kiskorú gondozásának alteher ellenében vállalta magára W. B. tartását és nevelését. Ebből a szempontból tehát a B) a. egyezséget kötelezőnek kellett el-