Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

Családjog. ben, ha az elhalt fiu a szülőjével közösen gazdálkodott és ha a fiu özvegye vagyontalan és teljesen munkaképtelen. Bizonyítva lett, hogy felperes férje atyjánál, alperesnél dol­gozott már azelőtt is, hogy felperesnőt elvette volna s mikor fel­peresnőt elvette, őt az atyja házához vitte és felperes a háztartás vezetésében segédkezett, mig a férje előbb atyja malmában, majd utóbb annak más gazdaságában dolgozott, bár élete utolsó évei­ben betegsége a munkában nagyon akadályozta, sőt a legtöbbször munkaképtelenné tette. Mivel ilyen tényállás mellett nyilvánvaló, hogy ugy a fel­peresnő, mint a férje éveken át alperes gazdaságában és háztar­tásában dolgozva, az alperes vagyonának gyarapodásához, eset­leg annak megtartásához nagyban hozzájárultak, felperes kere­setének abban az esetben, ha bizonyitva lenne, hogy a tartásra rá van utalva és teljesen munkaképtelen, hely adandó lenne. Minthogy azonban a Dr. Sch. J. és Dr. G. Gy. orvostanuk vallomása szerint felperes bár állandóan tüdőcsucshurutban szen­ved, de azért nem munkaképtelen, másrészt, hogy alperesné férje 1908. máj. 11-én halt el, édesanyja pedig 1908 febr.... felperesnő a mint végrendeleti örökössel szemben a férje édes anyja hagyaté­kára a férje köteles része erejéig igényt jelentett be és a hagya­téki ügyben alperessel, mint végrendeleti örökössel szemben perre utasitatott; miután pedig, mig a pert a végrendelet érvénytele­nítése miatt meg nem indítja, meg nem állapitható, hogy férje után annak anyai hagyatékából reá vagyoni érték háramlik-e, holott annak megállapítása az alperes esetleges tartási kötelezett­sége és esetleg a tartásdíj összege megállapításánál is feltétlen szükséges, s mert felperes sem a keresetben, sem a per során olyan kijelentést, hogy a tartásdíj megítélése esetén a néhai K. J.-né hagyatékára vonatkozólag támasztott igényéről lemondana, nem tett s így alperes esetleg annak is ki lehetne téve, hogy a tar­tási kötelezettsége is megállapittatnék és felperes a férje jogán igényét alperessel szemben az alperes neje hagyatékában is érvé­nyesítené, s mert ezek szerint a kir. törvényszék meg nem állapít­hatta, hogy felperesnő a tartásra jelenleg rá van-e csakugyan szorulva, azért őt keresetével ezúttal elutasítani kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoz­tatja, alperes tartási kötelezettségét megállapítja. Indokok: Helyes az elsőbiróság Ítéletében megállapított az a ténymegállapítás, hogy midőn alperes férjével 1893. évi október 26-án egybekelt, férje őt szülei házához vitte, a hol eltekintve mintegy három évi megszakítástól, mikor felperes és férje utóbbi szüleitől külön laktak, közös háztartásban éltek és alperes gazda­ságában közös munkálkodást folytattak. lAlperes kifejezetten külön nem vonta tagadásba felperesnek azt a kereseti előadását, hogy felperes férjének halála után az ő

Next

/
Oldalképek
Tartalom