Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

Szerződ őképesség 237 371. A szerződő egyén iszákos voltából alaposan következtethető a szerződéskötés idejébeni részegségére; a részegség a szerződési képességet kizárja. C: Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával a néhai B. István és B. János és a neje K. A. között kötött adás-vevési ügyletet érvénytelennek mondja ki. Indokok: A néhai B. István részeges voltának bizonyítása czéljából a felperes részéről hivatkozott 14 tanú valamennyi egybehangzóan ezt vallja: hogy a nevezett B. István sokszor járt korcsmába, ott bortól és pálinkától nagyon gyakran berúgott s hogy egyáltalán iszákos ember volt. Ezek, közül a tanuk közül H. I. szerint, aki B. Istvánnal két évig ugyanazon az udvaron lakott, B. István annyira részeges ember volt, hogy rendszerint részegen ténfergett az udvaron, majdnem munkaképtelen, sohasem dolgozik, csa'k jár-kel az udvaron; Sz. F. községi jegyző a nevezettet az utczán is látta részegen dülöngözni, ténferegni; dr. D. S. szerint napról-napra részegen ténfergett az utczán és reggel nyolcz órakor is látta részegen feküdni az árokban; Gs. J. a napnak bármely órájában találkozott B. Istvánnal, az mindig ittas volt; J. G. szerint néhai B. István már kora reggel megkezdte az ivást és ivott addig, amig bírta, mindennap részeg volt és ilyenkor többször elesett és a sáncz szélén is látta részegen feküdni; F. J. állami iskolai tanitó ugy tudja, hogy néhai B. István annyira részeges ember volt, hogy saját bevallása szerint is reggel egy liter, délben két liter s este egy liter pálinkát ivott meg s az iskolában a tanítók a gyermekek előtt őt hozták fel elrettentő például; B. J. korcsmáros és az imént hivatkozott F. J. szerint a sok szeszesital élvezetétől a B. István arcza egészen felfújva, eltorzult volt s ez utóbbi nem is tartotta B. Istvánt életének utolsó évében s ekként az A) a. szerződés megkötésének idejében beszámítható állapotúnak; dr. D. S. szerint neki B. István egy 1000 frt értékű rétjének sarjutermését 10 kr.-ért kinálta megvételre s midőn a tanú kijelentette, hogy vele, mint részeg emberrel vásárt nem köt, azt mondotta B. István, hogy nem részeg s újra vételre kinálta a sarjút azzal, hogy azt földestül együtt eladja 10 kr.-ért; J. G. tanú szerint neki is kinálta B. István öszszes vagyonát vételre 20 frt-ért; S. N. gyógyszerész szerint B. István halálát a szeszes italok által okozott delirium idézte elő s dr. M. A. községi orvos szerint is B. István halála a szeszesitalok nagyfokú élvezése következtében állott elő, amit mint halottkém is állithat. A felperesi tanuknak a néhai B. István iszákos voltát bizonyitó ezektől a vallomásaitól az alperesi tanuk vallomásai csak annyiban térnek el, hogy a néhai B. István részegeskedését kisebb fokúnak találják és hogy különben a nevezett józan állapotában a gazdaságát vezette. Eltérnek azonban arra nézve, hogy a néhainak nagyobbmér vü részegeskedése mely időben vette kezdetét? Mert mig abban mindannyija megegyez, hogy a nagyobb fokú részegeskedése akkor kezdődött, amikor a vagyonát eladta az alpereseknek, de már K. M. ilyen értelmű vallomásához azt is hozzáteszi, hogy az eladás előtt