Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

B5nyajog 223 kötelezettség ellen, tehát a törvénynek nem lehetett czélja az, hogy a bányatársláda által biztosítottaknak munkaadóit kedvezőtlenebb elbá­násban részesítse, mint az országos pénztár által biztosítottaknak munkaadóit. C: A Mr. Curia mind a két alsóbiróság ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy a felperes kártérítés iránti keresetével sem abból az okból, hogy az 1907. évi XIX. t.-cz. 82. és 83. §-aiban említett fel­tételek fenforgását nem igazolta, sem pedig abból az okból, hogy kár­térítési igényét egyedül a társpénztár ellen érvényesítheti, el nem uta­sítható, minélfogva az alsóbiróságok ítéletének a perköltség és ügy­védi dijak iránt intézkedő részét hatályon kívül helyezve, az elsőbiró­ságot további eljárásra és uj érdemleges határozat hozatalára utasítja. Indokok: A felperes keresetét arra alapította, hogy az alperes salgótarjáni aczélgyárában hengerész munkásként alkalmazva volt férjét: S. J.-t az 1907. évi deczember hó 29. napján reggel 6—7 óra között a hengermüvek körül teljesített munkája közben a hengerek elkapták és halálra zúzták. Felperes előadása szerint a balesetet az alp.-nek, illetve alkalmazottjainak gondatlansága okozta, ami abban állott, hogy mialatt a felperes férje a hengermüveket vizsgálta és annál foglalatoskodott, a gépet minden jelzés és körültekintés nélkül egyszerre megindították. A kérdéses balesetnek megtörténtekor már hatályban volt 1907. évi XIX. t.-cz. 3. §-ának 1., illetve 3. és 26. pontjai értelmében a fel­peres férje üzemi baleset ellen való biztosítási kötelezettség alá esett. Az idézett törvény 98. §-a szerint a biztosítást az e törvény értelmében biztosítottakra nézve az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiz­tosító pénztár teljesiti; a törvény 3. §-ának negyedik bekezdésében azonban kimondatott, hogy a bányatörvény hatálya alá tartozó bányaüzemekben alkalmazottak az idézett törvény XIII. fejezetében (154. és 155. §-ok) megjelölt módon és szervezetben biztosittatnak, a törvény 154. §-a pedig kimondja, hogy a bányatörvény alapján léte­sített és az e törvény 155. §-ában foglalt határozmányoknak megfelelő bányatársládák tagjai nem kötelesek a betegség és baleset esetére való biztosítás czéljából az országos munkásbetegsegélyző és balesetbizto­sító pénztárba belépni. Az 1907. évi XIX. t.-cz. 82. §-ának harmadik bekezdése értel­mében a munkaadó más esetekben, mint amelyeket ez a szakasz meg­jelöl, az e törvény értelmében biztosítottakkal, vagy ezeknek a 71—73. §-okban felsorolt hátramaradottaival szemben üzemi balesetből kifo­lyóan kártérítéssel ugyan nem tartozik, minthogy azonban a fent kifejtettek szerint a bányatörvény alapján létesített bányatársládák tagjaira nézve a korábbi állapot az 1907. évi XIX. t.-cz. életbeléptetése után is fentartatott; e szerint pedig a munkaadó, ha őt a baleset körül gondatlanság terhelte, a társpénztár tagjainak, illetve hátramaradot­taiknak a balesetből eredő teljes kárt megtéríteni tartozott: az 1907. évi XIX. t.-cz. 82. §. harmadik bekezdésének említett rendelkezése nem zárja ki azt, hogy a 154. §-ban megjelölt társpénztárral bíró vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom