Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

Úrbér és biftoüréndezés 195 Indokok: Magyarországon a vásárok engedélyezése a legrégibb idő óta királyi kegyet képezett és a városoknak, községeknek, testületeknek vagy egyeseknek királyi kiváltságlevél vagy adományozási okirat alakjában adatott meg a jog országos vagy hetivásárok tartására s ezzel az avval járó jövedelmek szedésére. A vásár jog a Hármaskönyv II. 9. 1. §-a szerint kiváltságlevél által adományozott jog, amely szerint meghatározott időben — hetenként vagy évenként — áruk adásvétele czéljából a megadományozott vásárokat tarthatott Az ily kép adományozott vásárjog tartalma kiterjedt a vásárosoktól helypénz szedésére, a vásárosok által hozott áruk elővásárlására és a vásárosok barmainak legeltetése utáni dijakra. (Ma már csak a helypénzszedési jogosultságot tartalmazza a vásárjog, az abban foglalt egyéb jogosítványok, főleg az úrbéri rendezések óta megszűntek.) A vásártartási jog tehát felhatalmazza a vásártartót, hogy a vásáron árusitó iparosoktól és kereskedőktől helypénzt szedhessen és pedig a vásárokon kirakott áruk után az általuk elfoglalt terület nagyságához képest. E helypénznek rendeltetése egyrészt a vásártartásból keletkező kiadások fedezése volt, másrészt azonban a vásárjog adományozásának czélja bizonyos jövedelem okmányozása is volt, miért is a vásárokon az előbb emiitett költségekre szükséges összegnél jóval magasabb helypénz is szedetett, nem vitás a felek között az, hogy a felpereseknek a vásárjog 1787-ik évben, a II. József császár által Bécsben július hó 5-ik napján kiadott kir. adománylevél alapján adományoztatott s ez később II. Ferencz császár, mint magyar király által Bécsben 1792. évi augusztus 2-án kelt adománylevelével megerősittetett; ezt az eredetben csatolt kiváltságlevelek is bizonyitják. E kiváltságos levelek tartalma szerint a felpereseknek a ius nundimale (vásárjog) adományoztatván, kétségtelen, hogy az adományozás hatásaként azokat a jogokat nyerték, amelyek az adományozott jog tartalmát képezik, vagyis a felperesek felruháztattak a vásárjogból folyó jogoknak a gyakorlására, nevezetesen a vásári helypénz szedésére. Kétségtelen azonban az is, hogy a felperesek viszont csakis a vásár jog tartalmát képező, most már egyedüli jogosítványnak gyakorlására, a helypénz szedésre tekintendők korlátozottaknak és pedig annál inkább csupán a vásáron kirakott áruk után a helypénz szedésére, mert a kiváltság alapján szerzett jogok csak a nyert kiváltság keretében gyakorolhatók és ki nem terjeszthetők. A felperesek által keresetbe vett ama jognak a megállapítása tehát, mikép a vásári vámszedési jogukat — ugy mint eddig is — a városba vezető utak végén felállított sorompóknál gyakorolhassák s a vásári vámokat ott szedhessék, nyilván meghaladja az adománylevél alapján nekik adományozott vásártartási jogban fentebb megállapított jogosítványokat és mert a helypénz csak az árusításra szolgáló terület elfoglalásakor, nem pedig a helységbe való belépéskor szedhető, a felperesek által eddig érvénye13*