Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

136 Növedékjog pontja szerint az erdélyi egyházmegyében a hagyatéki vagyon eredetére s a viselt papi állásra való tekintet nélkül, ha az örökhagyó rokonai szegények, a szegényekre eső x/4 részt is a rokonoknak kell kiadni: ennélfogva a rendelkező rész értelmében kellett Ítélkezni. C: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Eldöntendő kérdés az, hogy a T—t, mint nyugalmazott tábori plébánost elhalt H. I. hagyatékára nézve megnyílt öröklés rendje a közönséges magánjogi szabályok szerint, vagy ezektől eltérően állapíttassék meg1? A C. irányadónak egyfelől azt tartotta, hogy örökhagyó az erdélyi püspöki megye kötelékéből jővén át a tábori lelkészet szolgálatába, ennek megszűntével ismét a nevezett egyházmegyének kötelékéhez tartozott annak ellenére is, hogy e püspöki megyében haláláig szolgálatokat nem teljesített; másfelől azt is, hogy örökhagyó, mint nyugalmazott tábori plébános is az alsóbbrendű kath. papsághoz tartozott, hagyatéka pedig, miután más eredete kimutatva nincs, a 37 évig folytatott tábori lelkószettel, mint egyházi hivatallal összekötött s az á'llamíkincstártól járó fizetés, illetve nyugdíj s így az egyházinak tekintendő hivatal jövedelméből származott, miután az ilyen jövedelemnek jellegét éppen az teszi, hogy az egyházi hivatallal, aminő a tábori lelkészet is, van összekötve és egyházi személynek éppen és egyedül ezen minőségéből teljesíthető szolgálatokért jár. A dolog ilyen állásában az örökhagyó hagyatékában az öröklés rendje az 1904. június 19-én 107/15. sz. alatt kelt igazságügyi és vallásügyi miniszteri rendelet 1. §-ának 12. pontja értelmében is, az 1822. évi erdélyi egyházmegyei zsinat határozmányai alapján és pedig azoknak általános rendelkezései értelmében azért szabályozandó, mert a határozmányok XVII. E. 4. §-ának végső rendelkezésében szabályozott az az eset, midőn a hagyaték Ő Felségének kikérendő határozata szerint osztandó fel, ezúttal fenn nem forog s igy e határozmányok többi rendelkezései nyernek alkalmazást. Ezen az alapon a másodbiróság helyesen állapította meg az öröklés rendjét. (C. 1910. ápr. 19. 803/910. I. p. t.) V. ö.: C. 6617/906. és 7203/901. sz. (Gr. XIV. 712. 1.); C. 4349/909. I. p. t. (Gr. XVI. 163. 1.). Növedékjog. Terv. 1860—1863. §. 21 T£. Ha az együttesen megnevezett örököstársak közül az egyik még az örökhagyó előtt elhal, más intézkedés hiányában annak hányadára nem a törvényes örökösödés áll he, hanem a másik örökösiársat növedékjog illeti. (C. 1910. nov, 24. 4941/910. sz. I. P- t.)