Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

132 Özvegyi öröklés Ennélfogva az örökhagyó nejét végintézkedése által az özvegyi jogától nem foszthatta meg, minélfogva az elsőbiróságnak Ítéletét annyiban, amennyiben az által az alperesek a hagyatéki vagyonnak felperes részére özvegyi jogon való haszonélvezet végetti átadására köteleztettek, helyben kellett hagyni annyival is inkább, mivel a végrendelet szerint az örökhagyó nejének tartásáról nem intézkedett és az alperesek sem ajánlottak fel az özvegynek lakást és illendő tartást, az özvegyi jog pedig abban áll, hogy az özvegy férje vagyonában bent maradhat és azt haszonélvezheti . . . A kir. Curia: Az özvegyi jog a házassági együttélésen alapulván, a férjétől külön élő nőt csak abban az esetben illeti, ha a különélés a férj hibájából ered. Felperes és az örökhagyó a házasság megkötése után a per adatai szerint rövid ideig éltek házassági életközösségben; az nemsokára megszakadt s a felperes a férjétől Oraviczabányáról visszament a szüleihez Verseezre és ez a különélés egészen a férj haláláig, több mint 14 éven át tartott. E ténynyel szemben azonban bizonyította a felperes, hogy a házassági életközösség megszakítására a férj adott okot, s hogy annak visszaállítása az ő hibáján mult; mert U. M. és U. A. tanuk vallomása szerint felperest a férje küldte haza s ismételt kérelmei daczára sem akarta visszafogadni . . . A Curia a másodbiróság Ítéletét az özvegyi jog megállapítása kérdésében ezek alapján s ezekkel nem ellenkező többi indokai alapján hagyta helyben. (C. 1910. márcz. 22. 4561/909. sz.) Lásd a fentebb közölt C. 1128/910. sz. határozatot. V. ö.: C. 1177/908. (Gr. XVI. 153. 1.); C. 4371/903.; 2433/902. (Gr. VII. 388. 1.); 8267/905. (Gr. XII. 261. 1.). 267. Az özvegyi haszonélvezési jog csak az örökhagyó hagyatékában található vagyontárgyakra Ítélhető meg természetben; abban az esetben azonban, ha az örökhagyó vagyonát élők közti jogügylettel harmadik személyre ingyenesen átruházta, az özvegynek csupán arra terjedhet igénye, hogy a megajándékozottól az az ajándékozott vagyon értéke erejéig, az őt évenként megillető özvegyi haszonélvezeti jognak pénzbeli egyenértékét, esetleg annak a tőkének törvényes évi kamatait követelhesse, amely az ajándékozott vagyonból az özvegyet megillető hányad pénzbeli egyenértékének megfelel. (C. 1910. febr. 24. 5886. sz.) V. ö.: 1288/910. Az özvegyi jog a megajándékozottal szemben. C. 187/97. (Gl. III. 160. 1.). Ajándékozás esetén is az özvegyi jogot illő tartásra korlátozottnak kell tekinteni, miért is az a megajándékozottal szemben csak ily mértékben Ítélhető meg, és pedig csupán a vissztéher nélkül átruházott vagyon jövedelme erejéig. Bpesti T G 741/908. (Gr. XVI. 154. 1.) — Lásd még G. 517V906. (Gr. XIV. 712. 1.; Gr. XV. 492. 1.); C. 6854/908. (Gr. XV. 493. 1.).