Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

Eltíirtíis kötelezettsége 111 ségeknek teljesítésére köteleztesse. Ezt az igényét a inenlielylyel együtt is, annak pertársaságában érvényesítheti. Nincs perjogi akadálya annak sem, hogy a gyermekmenhely keresete folytán a természetes atya az idővel fokozódó költségek fizetésére köteleztessék. C: A felperes állami gyermekmenhelynek perbeli cselekvő képessegét perjogi szempontból a Guria már az ebben az ügyben az 1910. évi május hó 3. napján G. 82. sz. a. meghozott végzésével ismerte el, amelyben kijelentette, hogy az állami gyermekmenhely az 1901: VIII. és XXI. t.-czikkek értelmében működő olyan állami intézmény, amelynek az 1901: VIII. t.-cz. 7. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az 1903. évi június hó 24. napján 1. sz. a. kibocsátott belügyminiszteri rendelettel megalkotott gyermekvédelmi szabályzat is a többi állami intézettől lényegesen eltérő, sok irányban önálló szervezetet teremtett . . . De nem állhat meg az alperes részéről a menhely kereshetőségi jogának magánjogi alap hiánya okából felhozott panasz sem. Az állami gyermekmenhely hgyanis akkor, amikor az 1901. évi VIII. és XXI. t.-cz. rendelkezéseinek és az emiitett gyermekvédelmi szabályzat intézkedéseinek megfelelően, kötelékébe fogadja a 15 évnél fiatalabb gyermekeket, ezeknek oltalma és gondozása, tehát eltartásuk, nevelésük és -kiképzésük czéljából, egy e végből megalkotott külön, közjogi jellegű törvényes szabály alapján cselekszik. Tevékenysége tehát nem azonos a megbizás nélkül másnak ügyeit ellátó személy eljárásával, mert hiszen éppen ez adja meg működésének sajátos jellegét, hogy az külön törvény parancsán, tehát a legerősebb jogi alapon nyugvó nyilvánjogi megbizáson sarkal, ebből pedig magától értetődően következik, hogy egyfelől a felperes kereseti jogosultságának, másfelől az alperes kötelezettségének jogalapját nem a megbizás nélkül való ügyvitel magánjogi szabályaira, hanem az idézett külön jogszabályok rendelkezéseire kell visszavezetni. Ezek a jogszabályok jogosítják fel, de kötelezik is az állami gyermekmenhelyet arra, hogy a kötelékébe fogadott gyermekek gondozására szükséges és természetüknél fogva hasznos költségeket — feltéve, hogy ezek a gyermek vagyonának jövedelméből ki nem kerülnek — visszakövetelje azoktól, akik hatályos jogszabályaink értelmében az iiletö gyermek el tartartására kötelezvók. Ezt a visszakövetelést és illetve a költség előleges megfizetésére irányuló ezt az igényt pedig akár perer kívül egyezség utján érvényesítheti a menhely (gyermekvédelmi szabályzat 21. §-ának 3. és utolsó bekezdése), akár az ugyaneme szabályzat 25. §-ának 3. bekezdésében az elhagyottaknak nem nyilvánított gyermekeket illetően megszabott rendelkezés hasonlóságára is, az eltartás kötelezettségének megállapítására illetékes gyámhatóság vagy bíróság jogerős határozatának tartalmához képest. A most idézett jogszabályok azonban és azonfelül a gyermekvédelmi szabályzat 9. §-ának 2. bekezdésében kimondott rendelkezés is, a menhelyet megkülönböztetés nélkül, kifejezetten és kizáróan