Grecsák Károly - Gyomai Zsigmond (szerk.): Grill-féle döntvénytár 13. 1906 (Budapest, 1908)

Btk. 358. rótt" czimü czikkben pedig azt követeli, hogy a főmagánvádló ama „hirek" következtében vonuljon vissza a sajtó teréről. A vádlott közleményeiben tehát Cs. K.-nak egy meghatározott lopással való közel kapcsolatossága tényként állíttatik. Minthogy pedig azon állítás, hogy a fömagánvádlót erre a lopásra nézve oly erős gyanú terhelte, hogy „törvényszék előtt állott" (a legtávolabbi utalás nélkül arra, hogy az ártatlanul történt) alkalmas a fömagánvádlót a közmegvetésnek tenni ki: a kir. tábla nem tévedett, midőn a tettben a Btk. 258. §-ában meghatározott rágalmazás tényálladékát ismerte fel. Ezen okokból alaptalan a védőnek a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján amiatt bejelentett semmiségi panasza is, hogy a vádlott közérdekből cselekedett. A közérdek ugyanis nem zárja ki a büntethetőséget, hanem csak a valóság bizonyításának megengedésére szolgál alapul; ez a bizonyítás pedig az alsóbiróságok megállapítása szerint nem sikerült. Ellenben hivatalból észlelte a kir. Curia a Bp. 385. 1. b) pontjának semmiségi esetét. A kir. tábla ugyanis elfogadván az elsőbiróság ítéletének azt a jogi megállapítását, hogy a 3. lapszámban megjelent közlemények folytatólagos, tehát egységes cselekményt képeznek, mely kijelentés vádlott terhére meg nem változtatható; ennek daczára a Btk. 96. §-ának esetét látja fenforogni azért, mert az egységes tett a főmagánvádló becsületét két irányban támadja meg: irói és egyéni oldalán. Tekintve azonban, hogy a becsület egysége s j o g t á r g y, annak folytatólagosan több oldalról való megtámadása által tehát csak egy törtvénysértés létesül: a kir. tábla helytelenül vonta le a nevezett körülményből azt a következtetést, hogy a Btk. 96. §-a szerinti halmazat forog fenn, mert az anyagi halmazat a cselekmények többségét tételezi fel. (1905 márczius 30. 3057.) Hatósághoz intézett beadványban elkövetett rágalmazás. 122. Az aradijbírósághoz beadott felfolyamodást a vádlott íratta, ő irta alá és nyújtotta be, e felfolyamodásban dr. Sz. S. jbirósági albiró, mint az ügyében eljárt biró ellen azt állította, hogy Ítélete, melyet ügyében hozott, annyira igazságtalan, hogy teljesen kiviláglik abból az eljáró biró érdekeltsége s a felfolyamodás kérelmi részében ismételten állítja a vádlott, hogy a biró évek óta érdekelten jár el és évről-évre húzza a birói letétben levő összeg kiutalását. C.: Ezek a többek kezében megfordult beadványban az albiró ellen hivatali kötelességeire vonatkozólag felhozott ténybeli állitások valódiságuk esetére ellene a büntető eljárás alatt értendő fegyelmi eljárás megindításának okát képeznék, illetve fegyelmi büntetést vonnának maguk után s ekként büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítják; a vádlott terhére megállapított rágalmazásnak a szándékos cselekményen felül a sértésre irányzott különös szándék pedig nem kelléke. Minthogy azonban a felfolyamodás, a mely polgári ügyben hozott határozat ellen adatott be, bűnvádi feljelentésnek nem tekinthető s igy arról, hogy a vádlott nevezett albirót hatóság előtt büntetendő cselekmény elkövetésével vádolta volna, szó sem lehetvén, a vádlottnak cselekménye a Btk. 260. §-a alá egyáltalán nem vonható, hanem