Grecsák Károly - Gyomai Zsigmond (szerk.): Grill-féle döntvénytár 13. 1906 (Budapest, 1908)

Btk. 333. §. 93 tett a neki visszafizetett 220 korona vételárt kozsókjának zsebében helyezte el, rábírták őt arra, hogy kozsókját ne vigye fel magával a padlásra, hol a vádlottak háló helyet adtak neki, hanem hagyja azt az ő szobájukban. Ennek folytán sertett a kozsókját és benne a pénzt vádlottak szobájában hagyva, egy ládára helyezte el és felment a padlásra lefeküdni, a vádlottak pedig utána mentek a padlásra, ahonnét azonban az elsőrendű vádlott a feleségét, másodrendű vádlottat azon ürügy alatt, hogy gyermeke sir, leküldte, aki csakhamar lármát csapva kiabálta, hogy a házat kirabolták, mire sértett a padlásról lemenvén látta, hogy kozsókja s néhány darab ruha ki volt dobva az udvarra, de a kozsókból a 220 korona hiányzik. C: Ebben a tényállásban a tábla bizonyítottnak vette azt a tényt, hogy a sértett pénzét vádlottak vették el. Nincs ugyan megállapítva, hogy a pénzt a kozsókból melyikük vette ki, vagyis a megállapított tényállásból nem tudható, vájjon az elvételt sértettnek a padlásra menetele után mindketten, vagy a másodrendű vádlott, mielőtt lármát csapott, hajtotta végre? Jennek a ténymegállapításnak hiánya azonban a bűnösség megosztásának jogkérdésére nézve jelentőséggel nem bir, mert a társtettesség megállapításához elég, ha a lopás végrehajtására szövetkezők közvetlenül közreműködtek arra, hogy a dolog elvehető és közösen eltulajdonítható volt. Tekintve pedig, hogy a pénz annak daczára, hogy azt sértett a kozsókjában hagyta, az ő birtokában maradt s hogy akként vádlottak a pénz, mint reájuk nézve idegen ingó dologhoz elvétel által jutottak, a vádbeli cselekmény sikkasztásnak nem volt minősíthető. (1905. okt. 17. 8852.) = E határozat ellenkezik az állandó gyakorlattal, mely szerint a lopásban való tettesség és igy a társtettesség is csak az ellen állapitható meg, aki a lopás elkövetési cselekedetét, a dolog elvételét közvetlenül véghezvitte, illetőleg, aki az elvitelben közvetlenül közreműködött. A tolvaj által a tulajdonosnál elrejtett lopott dolog nem a tulajdonos, hanem a tolvaj birtokából lopatik el. 189. W. gróf dohánykertészei az általuk lopott dohányt a gróf tulajdonához tartozó takarmánykazalba rejtették el. E dohányból a gróf kocsisa és F. F. vádlottársa együtt 60 csomót elloptak s ezután F. F. még 30 csomót ellopott. E 90 csomó dohány 20 korona értékű volt. A kir. ügyész vádlottakat a Btk. 336. §. 7. p.-ja alapján* vádolta azért, mert ők a lopást W. gróf kárára követték el, kinek szolgálatában a kocsis állott. A gyulai tsz. fölmentette vádlottakat, mert a vád tárgyává tett tény, hogy t. i. a lopás W. gróf kárára követtetett el, bizonyítva nem lett; ellenben a nagyváradi T. megállapitotta a bűnösséget, de nem a Btk. 336. 7. p.-ja, hanem a 334. §. alapján minősítette a cselekményt.