Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

A végrehajtási eljárás. 617 1631. A végrehajtató nem kötelezhető arra, hogy a kielégítésre a végrehajtást szenvedőnek fizetésére évekig várakozzék, miért is a fizetés letiltása esetében is joga van a folytatólagos végrehajtáshoz. (Nagyváradi tábla 1905 márczius 29. 581. sz. a.) 119. §. 1632. A lefoglalt tüzkárbiztositási összeg felosztása nem a telekkönyvi hatóság, hanem a végrehajtást foganatositó biróság által eszközlendő. (Curia 1905 április 29. 2520. sz. a.) 1633. Az 1881: LX. t.-cz. 119. §-a értelmében a végrehajtási iratok és elsőbbségi bejelentések alapján a kielégítési sorrend megállapítása az elsőbiróságnak hivatalbeli kötelessége. Az a körülmény, hogy a megyei és községi pótadó a sorrendi tárgyaláson nem lett érvényesítve, a sorozásnak gátja nem lehet. (Bpesti tábla 1905 április 19. 11,997/1904. sz. a.) 1634. Az 1881: LX. t.-cz. 119. §-a szerint, az érdekeltek a kitűzött vételárfelosztási határidőre az elmaradás valamely jogkövetkezményeivel való fenyegetés nélkül idézendők meg. A bíró a kielégítési sorrendet avégrehajtási iratok és az elsőbbségi bejelentvények alapján hivatalból és akkor is köteles megállapítani, ha a határnapon a beidézettek közül senki sem jelent meg. (Budapesti kir. tábla 1905. május 3. 3555/Í905- sz- a.) 132. §, Jogszabály az, hogy a közokirat is csak annyiban szolgálhat bizonyítékul, ha és a mennyiben az illető okiratban foglalt ügylet jogi minőségére való tekintettel, az okirat kiállítására az illető hé-tóság hivatva van; minthogy pedig a végrehajtási törvény 132. §-a szerint a járásbíróság, mint a végrehajtási ügyben eljáró biróság ingatlanokra nézve csakis élők közötti jogügylettel a végrehajtást szenvedő részéről megszerzett jogok tekintetében járhat el s akkor is szorosan a 132. §. korlátai között, tehát nem akként, hogy a lefoglalt jogot, mint ingóságot árverés utján értékesítéssé; minthogy e szerint kétségtelen, hogy a dévai járásbíróság nem volt jogosítva arra, hogy az ingatlanokból a végrehajtást szenvedő M. M.-nét megillető örökösödési jogot, mint ingóságot árverés alá bocsássa, ennélfogva az e jog elárverezése tárgyában 1902. évi június hó 27-én felvett B) alatti árverési jegyzőkönyv az illető ingatlanok tulajdonjoga megszerzésének bizonyítására alkalmas okiratul el nem fogadható. (Curia 1905 január 27. 9637/1904. sz. a.)