Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

482 Kötelmi jog. a férj feleségét az utóbbinak munkaképessége esetén is tartozik eltartani, de viszont kétségtelen lévén, hogy az uj házasságralépés az előbbi férj után maradt özvegyi igényt megszünteti, ennélfogva felperesnek kártérítéshez való joga csakis özvegysége tartamára szorítkozik. Az anyjukat avagy özvegységét túlélő gyermekek tartásához való igénye 14 éves korukig állapíttatott meg, mert bár az apa törvényes gyermekének eltartásáért és neveltetéséért teljes koruságáig'felelős, mindazonáltal alperes kártérítési kötelezettsége a valóban okozott kárt meg nem haladhatja, már pedig a felperes, illetve néhai férje társadalmi helyzetét figyelembe véve, gyermekei a keresőképes kor elérésével szülői eltartásra már nem szorulnak. A kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét azért kellett részben megváltoztatni és kiegészíteni, mert ha felperes férje után nyugdijat kap, a férje elgázoltatása által őt és gyermekeit ért kár a nyugdíjban részben fedezetet talál, alperes tehát nem zárható el attól, hogy a felperesnek kifizetett nyugdijat a tartásdíj összegébe beszámíthassa. A kir. Curia: A kártérítést illetően a kir. tábla ítélete felhívott és felhozott indokai alapján, a nyugdijnak beszámithatóságát illetően pedig azért hagyatott helyben, mert a nyugdíj rendeltetésénél fogva a tartás czéljaira szolgálván, azzal a megtérítendő kár kétségtelenül kevesbedik. A kárösszeget illetően mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatandó volt. A felperesek kárát ugyanis az képezi, a mi néhai A. T. elhalálozása folytán a nevezett keresményéből és a felperesek mindegyikétől arra az időre elvonatott, melyben őket eltartani a néhai kötelezve volt s a mely idő az özvegyre nézve ennek özvegysége tartamáig, a kiskorú gyermekekre nézve pedig ezek keresetképességének elértéig, vagyis a hasonló származású gyermekek keresetképességét tartva szem előtt, az állandó birói gyakorlat értelmében a fiuknál ezek 16, a leányoknál ezek 14-ik életévének betöltéséig terjed ki. A néhai keresményének alapfeltétele azonban a nevezett saját fentartása volt, kétségtelen tehát, hogy a felperesektől elvontnak a keresménynek csak az a része tekinthető, mely a néhai A. J. fentartására szükségelt kiadások összegét meghaladja. (1905 február 1. 4289/1904. sz. a.) 1202. A vasúti balesetből származott kár megtérítése iránti kereset nem utasítható el azon az alapon, hogy a vasút a sérült alkalmazott napidíját mindaddig, mig az alkalmazott a vasúttal a szolgálati viszonyt meg nem szakitotta, kifizette. (Curia 1905 június 20. 4509/1905. sz. a.) 1203. Az eltemetés után a halottnak a lakóhelyére leendő szállítása a temetési költséggel egy tekintet alá nem eshetik s annak megfizetésére a vasút semmi esetre nem kötelezhető. De nem követelheti felperes a neje holttestének Budapestre leendő szállításából felmerülendő költségeket sem, mert az eltemettetés megtörténvén,