Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)
A vaspályák kártérítési kötelezettsége. 477 gondoskodott; jóllehet az árviz elmulta után annak szükséges voltáról meggyőződvén, az alperes vasúttársaság a majorbeli béres lakókkal szemben, ugy a vasúton, valamint a közút szabályozáson két megfelelő nyilásu áteresztő létesítésére köteleztetett. Ezen beigazolt ténynyel szemben nem hivatkozhatik az alperes vasúttársaság arra, hogy felperesek is mulasztást követtek el, a mennyiben a közigazgatási bizottság által jóváhagyott vasútépítési tervről előzetesen ugyan értesitve lettek, de az ellen az építési mód tekintetében fel nem szólaltak, mert nem lehet kívánni felperesektől, kik a technikai kérdésben teljesen járatlanok, hogy az alperes vasúttársaság feladatát képező műszaki munkálatát ellenőrizze s azoknak kivitele ellen technikai észrevételeket tegyen, e tekintetben tehát a bíróság felperes mulasztását megállapítottnak nem látja; de egymagában véve az a körülmény sem menti fel az alperes vasutat a kártérítési kötelezettség alól, hogy közigazgatásilag jóváhagyott vasúti terv szerint építkezett, mert az a közigazgatási tény egyáltalán nem érinti az ily vállalatok által okozható károkért való felelősségnek magánjogi kérdéseit, miután elfogadott jogelv, hogy a nem jogellenes, sőt a megengedett cselekmén}-ek, eljárások és működések által előidézett károk is megállapítják a kártérítési kötelezettséget és felelősséget. A bekövetkezett kár s az alperes vállalat ténykedése, illetve mulasztása közt, tehát az okozati összefüggés igazolva lévén, felperes keresete, a mennyiben az alperes kártérítési kötelezettsége van szóban: törvényes alappal bir. A k i r. tábla: Az elsobiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból annyival inkább, mert az összes szakértők véleményeiből kétségtelenül megállapítható, hogy habár a rendkívüli rohamos hóolvadás következtében összegyülemlett víztömegek által a felperes majorja a vasúti töltés nem létezése esetében is eláasztatott volna, és így ott ebben az esetben is kár állott volna be, mégis az a körülmény, hogy a magas vasúti töltés kellő számú és eléggé tágas vizáteresztő nvilásokkal nem volt ellátva, valamint a vasúti és közúti hid kedvezőtlen elhelyezése okozta azt, hogy az árviz jóval magasabb és ebből felyóan az általa okozott kár is nagyobb volt, mint volt volna akkor, ha a vasúti töltés fel nem építtetett, vagy ha az építésnél a vizek levezetéséhez szükséges intézkedéseket kellőkép meg tették volna. A k i r. Curia: A kir. tábla ítélete helybenhagyatik. (1905 novmeber 15. 3502/1904. sz. a.) 1191. Egy teherkocsi a villamosvasúti sínpárral párhuzamosan hajtott, és a kocsis a teherkocsi és a sinpár között, illetve a lovak mellett gyalog ment. A mint a villamos közeledett a teherkocsihoz, a lovak is közelebb kerültek a sínpárhoz. A villamoskocsi vezetője 30 lépés távolságról látta, hogy a teherkocsi a sínekhez nagy közelségben halad, s hogy a csengetésre sem távolodik a kocsi a sínpártól. Mivel pedig a villamoskocsi vezetője kellő sebeséggel haladt az előtte menő teherkocsi után, s ez által a balesetet előidézte, s igy a balesetet ugy az elhaltnak, valamint a villamos vasút alkalmazottjának gondatlansága is idézte elő, minthogy végül az a körülmény,