Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

Közig, bíróság általános közig, osztályának határozatai. 25 legfelsőbb elhatározásnak, illetve a kinevezési okirat keltének napja állapítja meg, következetesen akkép értelmeztetett s ez a magyar királyi pénzügyminisztérium által összeállított szolgálati szabályok 212. §-ában kifejezést is nyert, hogy a kivételesen magasabb fizetési fokozatba történt kinevezés rangsorbeli elsőbbséget nem biztosit, s a rangsor megállapítására az ilyen kinevezésnél is egyedül a legfelsőbb elhatározásnak, illetve a kinevezési okiratnak kelte az irányadó. A törvénynek ettől az értelmezésétől való eltérés pedig ezúttal annál kevésbbé volna indokolt, mert az 1904. évi I. t.-cz. rendelkezése következtében a rangsor jelenleg nincs befolyással az állami tisztviselőnek sem összilletményére, sem a fizetésére és fizetés jellegével biró illetményére. —- Minthogy pedig a törvény ilyen értelmezésének megfelelően történt a panaszlónak az uj összlétszámban a rangsorozása: a panasznak a rangsorozás törvényellenességére fektetett alapja sem állhat meg. (5294/1904.) 55. Állami alkalmazottak özvegyeinek és gyermekeinek állandó ellátás és temetési járulék iránti törvényes igényére nem bir befolyással az a körülmény, hogy a férjnek, illetőleg atyának ellátási igénye végkielégités utján nyert kielégítést. A közigazgatási bíróság: A tárgyalási iratokból kitűnik, hogy panaszló férje 1891. évi február 5-étől, 1897. évi augusztus 31-ig, tehát 6 évig, 6 hónapig és 26 napig mint királyi járásbirósági irnok szolgált és ezen szolgálata alapján végkielégítést nyert, majd 1900. évi május 14-étől ismét előbbi minőségében alkalmaztatván, 1903. évi október hó 24-én bekövetkezett haláláig szolgált; továbbá, hogy nejével, kivel haláláig együtt élt, 1892. évi október hó 4-ikén lépett házasságra és özvegye kifogástalan erkölcsi magaviseletű ; végül, hogy három szabályszerű kort még el nem ért gyermeke van. A fentidézett igazságügyminiszteri határozattal a panaszló részére ezen utóbbi szolgálata alapján az 1885. évi XI. t.-cz. 48. és 53. §-ai értelmében végkielégités és temetési járulék engedélyeztetett, ezzel szemben azonban az özvegy hivatkozással a magyar királyi pénzügyminiszternek 1902. évi május 30-án 24,177/1902. számú rendeletére is — özvegyi nyugdijának és három kiskorú gyermeke részére nevelési járuléknak a megállapítására emelt igényt. Tekintettel arra, hogy az 1885. évi XI. t.-cz. 34. §-a értelmében állandó ellátásra az a nő tarthat igényt, kinek férje nyugdíjigényre jogosító alkalmazásban legalább 5, és ha korengedély mellett alkalmaztatott, legalább 10 évig szolgált, továbbá ha az özvegy férjével a tényleges szolgálat ideje alatt, vagy azt megelőzőleg lépett házasságra, férjével a nyugdíjigény beálltakor együtt él és erkölcsös életet folytat; stb. (32/1904. K. szám.) Erdőtörvény (1898 : XIX. t.-cz.) 54. §-a. 56. Erdei közbirtokosok gyűlése az 1898. évi XIX. t.-cz. 25. §-ában adott hatáskörében valamely biróilag megítélt követelés elen-