Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

8 Közig, bíróság általános közig, osztályának határozatai. Ugyanis először a közkereseti társaságra kivetett adónak alapja az a vagyon, illetőleg jövedelem, a mely az egyes tagokat a társaság fennállása alatt is megilleti, s igy lényegileg a közkereseti társaság adójának alapját a tagoknak a közös üzlet folytatására szolgáló vagyona, illetőleg közös üzletből eredő jövedelme nyújtja. Másodszor az 1883. évi XLIV. t.-cz. 95. §-a kifejezetten is a társasági tagok egyéni adójának tekinti a kivetett adót, midőn a kötelezettség egyetemleges voltának megállapítása mellett, azt rendeli, hogy elsősorban minden egyes kötelezett társon csak a kivetett adótartozásnak aránylagosan reá eső része követelhető, a mely részre nézve, az idézett szakasz utolsó bekezdése értelmében még az illető tagnak házastársa is egyetemlegesen felelős. Harmadszor ugyancsak a kivetett adó egyéni jellegét tanúsítja az 1875: XXIX. t.-cz. 22. §-ának az a rendelkezése, hogy társüzleteknél, ha az adó megállapítása minimális alapon történik, minden egyes társnak lakbére számításba veendő. De végre negyedszer, hogy a közkereseti társaság adója a társasági tagoknak a közös üzlethez való jogosultsága arányában azok javára a törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tagjai névjegyzékének megállapításánál számításba vétessék: azt indokolja az az összefüggés is, a melyet a törvényhatósági bizottsági tagsághoz megkívánt minősítés — és az országgyűlési képviselői választói jogosultság között az 1886. évi XXI. t.-cz. 23. §-ának f. pontja létesít, midőn az előbbinek egyik feltételéül az utóbbit állapítja meg. Ez az összefüggés megkívánja, hogy a törvényhatósági bizottsági tagság és az országgyűlési képviselői választói jogosultság kérdésénél ugyanazok az elvek érvényesüljenek a társaság adójának az egyes tagok javára való számítása tekintetében. Már pedig kétségtelen, hogy az 1874. évi XXXIII. t.-cz. ő. §-ának c) pontja, a mely országgyűlési képviselői választói jogot ad azoknak a kereskedőknek vagy gyárosoknak, a kik legalább 105 frt évi jövedelem után vannak államadóval megróva — kiterjedt az akkor hatályban volt 1840. évi XVIII. t.-cz.-ben szabályzott szoros értelembeni közkereseti társaságok tagjaira; és tényleg ezen az alapon a közkereseti társaságok tagjai az 1875. évi kereskedelmi törvény életbe lépte óta is az országgyűlési képviselő választók névjegyzékébe mindenkor felvétetnek, ha a társaság jövedelméből és adójából arányosan reájuk eső rész a törvény által megkivánt mértéket eléri. Mindezeknél fogva a közkereseti társaságok adójából az egyes tagokra eső részt az illető tagok egyéni adójának kellett tekinteni, s mint ilyet mindazokban az esetekben, a melyekben az egyes tágokra eső adó elkülönítve kimutatható, a legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok névjegyzékének összeállításánál számba veendőnek kellett nyilvánítani. Kelt Budapesten a magyar királyi közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának 1905. évi április hó 5-ik napján tartott osztályülésében. Hitelesíttetett a magyar királyi közigazgatási bíróság általá-