Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

A kezes kötelezettsége. I875:xxxvn.sitette, hogy az 500 írt készpénzt is 1898. január hó elsejére leg*cx nagyobb köszönettel ki fogja egyenlíteni, ügyletszerü ajánlat, illetve 27°* ** lekötelezés jogi természetével nem bir, mert ez a hatály az 500 írtra nézve az E) a. levélnek csak akkor volna tulaj donitható, ha fenforognának olyan körülmények, amelyekből jogszerűen következtetni lehetne arra, hogy a felek a kölcsön visszafizetésének módját ujabban kívánták szerződésszerűen szabályozni, már pedig a felebbezési bíróság Ítéletéből vagy a tárgyalási jegyzőkönyvből nem tűnik ki az, hogy e tekintetben felp. valamely ténybeli adatot felhozott és megállapítani kívánt volna, holott e nélkül az E) a. levél az 500 írtra nézve az I. r. alp. részéről jogilag nem minősíthető egyébnek, mint arra való kötelezettség nélkül, esetleg szívességből tett hajlandóság kinyilvánításának; épen azért felp.-nek az E) a. levélre fektetett panasza sem bir megállható alappal. A 2. r. alp. az E) a. levelet nem, hanem csak a D) a.) okiratot irván alá, ennek az alp.-nek kötelezettségére nézve tehát egyedül a D) a. okirat volna különben is irányadó, mert a készfizetői kezesség jogi természetével nem ellenkezik, sőt egyenesen az egyezik meg, hogy ez a kezes esetleg a főadósra nézve létesült feltételektől eltérően, nevezetesen csak olyan feltételek mellett van kötelemben, amelyek mellett magát valósággal lekötelezte, már pedig a kötelezettség teljesítési idejének a szerződésben történt meghatározása a létesült ügyletek egyik feltétele; továbbá habár a felebbezési bíróság felp.-t az 500 írtra nézve keresetével csak időelőttiség okából utasította el, az ezek iránt felp. részéről felhozott panasz tehát szintén alaptalan. (1899. febr. 3. G. 510. sz.) == Azonos: C. G. 54/1903. sz. 987. C: VIL-rendü alp. panasza első sorban az, hogy a felebbezési bíróság őt az A) alatti keresetlevél alapján jogszabály megsérétésével kötelezte a kereseti összeg megfizetésére, habár a felhívott okirat tartalma iszerint ő az I. r. alp.-ként perbe idézett N-i első mümalom és szeszgyár részvénytársaságért kezességet, mint az igazgatóság tagja, ebbeli minőségének tartamára vállalt; minthogy pedig ő még 1893. évben lemondás következtében megszűnt az igazgatóság tagja lenni, az A) alatti okiratban foglalt lekötelezés vele szemben hatályát vesztette, és legrosszabb esetben is csak azokért a kölcsön összegekért tartozhat felelősséggel, amelyek az I. r. alp. részvénytársaság részére az ő igazgatósági tagságának tartama alatt adattak ki. Ez a panasz nem bir megállható alappal. A felebbezési bíróságnak panasszal e részben meg sem támadott, és a S. E. 197. §-a szerint felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállása szerint ugyanis az A) alatti kötelező nyilatkozat alakilag és tartalmmilag való, emellett az okirat mellett pedig felp. által I. r. alp. részére 50,000 forint erejéig terjedő, és a szükséglethez képest tetszés szerinti időben és összegekkel igénybe vehető engedélyezett tolyó számla hiteléért II—VII.-rendű alp.-ek, mint az igazgatóság az