Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

566 Ingatlanok tekintetebon keletkezett ügyletek. l875:XXXVn. Minthogy tehát a kereset alapját képező jogügylet ingatlanra vo2^ natkozólag jött létre és az ilyen jogügyletek az 1875: XXXVII. tcz. 262. 7§-a szerint kereskedelmi ügyleteknek nem tekintetnek, minthogy továbbá ezt a jogügyletet az sem teszi kereskedelmi ügyletté, hogy a szerződés czélja nem annyira ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog megszerzésében, hanem főleg abban állott, hogy az ingatlan nyereséggel tovább eladassék s az elérendő haszon a szerződő felek között meghatározott arány szerint felosztaseék: az a kikötés, hogy a kérdéses szerződésbal eredhető vitás kérdésekben a bpesti K. és V. tsz. járjon el, birói hatáskör hiányában eredetileg érvénytelen volt és igy az erre alapított illetékesség elleni kifogásnak helyet adni nem lehet. Ennélfogva az alp.-eket az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával, illetékesség elleni kifogásukkal elutasítani és a kir. tszéket tnvábbi eljárásra utasítani kellett. (99. július 6. 4614. az.) Ingatlanok bérlete általában nem kereskedelmi ügylet. 931. C: Alp.-t felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Alp.-nek az a panasza, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt mellőzött, amikor az árverésnél letett 70 írt bánatpénznek más jogi természetet és más jogha'.ályt tulajdonított, mint amilyennel azt az 1875. évi XXXVII. tcz.-be foglalt Kt.-nek 277. §-a felruházza, alaptalan. A felebbezési biróság által az elsőbiróság ítéletéből átvett ténymegállapítás szerint ugyanis Szarvas város közönsége a tulajdonát képező «Árpád»-szálló épületében lévő bolthelyiséget, raktárt és lakást nyilvános árverésen kívánta bérbe adni, s a kereset alapját képező A. a. árverési jegyzőkönyvben foglalt árverési feltételek 2. pontja azt tartalmazza, hogy az árverező a kikiáltási árnak 10 százalékát bánatpénzül letenni, azt az árverés után 3 nappal az egy egész évi bérösszegre kiegészíteni köteles, s ez a biztosítéki összeg az utolsó bérleti év bérösszegébe tudatik be. Továbbá tényül van megállapítva az is, hogy alp. mint egyik árverelő, a fenti feltétel mellett tett le bánatpénzül 70 irtot és évi 600 frttal legtöbbet ígérő maradt. Az árverési feltételekben kikötött és az árverező által tényleg letett bánatpénz azonban nem bir azzal a jogi természettel, hogy a legtöbbet ígérő árverelő az ügylettől a bánatpénz elvesztésével visszaléphet, hacsak ez a visszalépési jog az árverési feltételekben fenn nem tartatott. A felebbezési biróság tehát annál kevésbé alkalmazott helytelenül létező anyagi jogszabályt akkor, amikor alp.-t az alapon, hogy az ügylet bánatpénz letétele mellett köttetett, a visszalépésre jogosítottnak nem tekintette, mivel a nyilvános árveréseknél bánatpénznek kikötése és letétele magában véve azzal a joghatálylyal, hogy a legtöbbet igérő az ügylettől a bánatpénz elvesztésével visszaléphessen, nem bir, az 1875. évi XXXVII. tcz. 278. és 279. §-ai pedig a fenforgó esetre még azért