Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

Árverés779 eladása a késedelmesnek jelentkező vevő alperesek rovására történt- 1875: XXXVIL. nek nem tekinthető s igy felperesnek kártérítési jogigénye alperesekkel 347 g szemben nem lévén, keresetével elutasítandó volt. (1895. máj. 30-án, 14,004/1894. sz.) C: Ha a kereseti adásvételi ügylet érvényes létrejötte és felp.-nak alp. szerződésszegésére alapított kártérítési igényjogosultsága bizonyítottnak vétetnék is, az alsóbiróság ítélete mégis helybenhagyandó volt a benne felhozott indokokból és azért, mert a községi elöljáróságnak nem tartóz ván hatáskörébe a termés adásvételi ügyletek folytonos nyilvántartása és az eredményezett vételárak rendsze res jegyzékben tartása, mely adatok nélkül pedig a termény piaczi ára egyáltalán hitelesen nem tanúsítható, sz N) alatti községi bizonyítvány a buza piaczi árának megállapítására alkalmas bizonyítékot nem képez. (1896. decz. 21-én, 1745/1895. sz.) Az árverésre hivatott húteles személy. 1386. Magyaróvári jbg.: Figyelembe nem vétethetett alp.-nek azon kifogása, hogy felp. az alp. által át nem vett kukoriczát nem SzentMiklóson, hanem Mosonyban adta el, mert köztudomásúlag Szent-Miklóson gabonapiaca nem lévén, az eladás itt teljesíthető nem lett volna, vaiamint figyelmen kivül hagyandó volt alperesnek az árverés teljesítésére közbenjárt személyek elleni kifogása is, miután az árverést Mosony nagyközség bírája eszközölvén, az árverés a Kt. 347. §-ának 3. bekezdése értelmében helyesen teljesíttetnek tekintendő. (1883. márcz. 10. 300. sz.) C: Hh. (1884. decz. 18. 622. sz.) 1387. C: A Kt. 347. §-ában az áruk elárverezésére! vonatkozó rendelkezésének a nagyközség elöljárósága közbenjöttével megejtett árverés megfelel. Az ily árverést nem teszi hatálytalanná sem az, hogy maga az eladó vette meg mint legtöbbet igérő az árut, sem az, hogy az eladó az árverés megtörténtéről nem értesíttetett. (1895. nov. 6- 1537- sz.) 1388. Felp. a romlásnak kitett árut a kir- közjegyző utján sürgősen elárvereztette. Alp., kit az áru jó minőségének bizonyítása terhelt, azzal védekezett, hogy az elárvereztetés folytán nem állott módjában az áruval rendelkezni és annak minőségét szemle utján megállapítani. C: Az az ellenvetés, hogy az árunak a Kt. 347. §-a értelmében való elárvereztetése határnapjául 1900. évi november 15. napjának délutáni 3 órája tűzetvén ki, az idő rövidsége miatt az áruval nem rendelkezhetett és annak minőségét szakértői szemle utján meg nem állapíthatta, sulylyal nem bír, mert a valódiságra nem tagadott K) alatti levél tartalma szerint a rendelkezésre bocsátás tényéről már 1900. november 12-én értesülvén, az áruk feletti rendelkezésére elegendő ideje maradt. (1902. jun. 12. 384. sz.)