Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

( 72 A betéti kamatok tőkésítése1875: xxxvn. azo].ra n£zve elvesztésük esetében a polg. törvénykezési rendt. (18G8 : 2 O-^OO §§ LIV- tcz-^ 41" 529—533. §§-aiban szabályozott megsemmisítési eljárás szabályai nyernek alkalmazást. (1/80.) A betéti kamatok tőkésítése. 1137. C: A kir. tábla Ítélete az alp.-i viszonkereset elutasítására nézve helybenhagyatik, a kereset főtárgyára nézve mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik akként, hogy alp. felp. részére az 1891. jan. 1-től 1897 jul. 5-ig terjedő időre évenkint tőkésített 5.7% kamatban esedékes 5211 K 22 f.-ből még hátralékos 1504 K 48 f.-nek és ezután 1891 jul. 5-től a kielégítésig számitandó 5% kamatoknak 15 nap végrehajtás melletti megfizetésére köteleztetik. Indokok: Hogy alp. takarékpénztár a nála felp. jogelőde M. J. által elhelyezett 6000 frt betétösszeget gyümölcsöztetésre fogadta el, felek közt nem vitás, hanem vitás az, hogy alp. a betét-tőke után mily százalékot tartozott szolgáltatni s hogy az évi lejárt kamatok után jogositott-e felp. további kamatot követelni. Az alp. takarékpénztárnál hatályban levő alapszabály nem tartalmaz ugyan rendelkezést a tekintetben, hogy a betétként elhelyezett tőke évenkint lejáró kamata a tőkéhez lenne kapcsolandó és az mint tőke tovább gyümölcsöztetendő, de a takarékpénztári betét jogi természetéből és czéljából önként folyik, hogy az évenként lejárt kamatok, ha azok a betevő fél részéről ki nem vétetnek, a tőkével együtt tovább kamatoznak a betevő részére s ennélfogva helyesen állapította meg a kir. tábla alp.-nek azt a kötelezettségét, hogy a betett tőke után 1891 jan. 1-től a tőkének 1897 jul. 5-én történt letétbe helyezéséig nemcsak az évi esedékes kamatokat, hanem az évenkint lejárt kamatok után is további kamatot tartozik szolgáltatni. Helyesen állapította meg továbbá a kir. tábla alp.-nek azt a kötelezettségét is, hogy felp. részére 5.7% kamatot tartozik szolgáltatni s az erre nézve tett rendelkezés a vonatkozóan felhozott indokolásán felül azért volt helybenhagyandó, mert a D) alatti okirattal bizonyítva van, hogy alp. a 6000 frt betét után 1882. évre minden levonás nélkül 6%-kal számított 360 frt kamatot fizetett, az E) a. okirattal pedig az van bizonyitva, hogy ugyanazon betét után az 1883. évre a tőkekamatadó felének, vagyis 18 frt levonásával 342 frt kamatot fizetett, ezen tényekből pedig okszerűen levonható, hogy felp. jogelőde és alp. közt megállapodás létesült arra nézve, hogy a betét után a kamat 6%-kal számítva, de a tőkekamatadó fele részének levonása mellett leend szolgáltatva; rnert továbbá alp. az e részben bizonyítékként alkalmazható igazgató-választmányi határozat bemutatásával nem bizonyította, hogy a betétek kamatját 1890-ben 5%-ra leszállította, e körülményre kihallgatott tanuk vallomása pedig bizonyítékként nem alkalmazható, miután azok egymással ellenmondásban vannak, a mennyiben P. P. vallomása szerint ugyan a kamat 1890 óta 5%, P. T. vallomása szerint azonban 5.4—5.5%-kal. Tekintettel pedig arra. hogy 6000 írtnak 1891 jan. 1-től 1897 jul. 5-ig szá-