Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

A kereskedelmi ügyletek általános határozatai. 647 irányában vállalt kötelezettségére nézve jogi hatálylyal már nem is bír- I875:xxxvn. hatott; az elfogadás által már létrejött utalványozási jogügylet tekinte-2gi ^ tében pedig az, hogy utalványozónak az utalványozott irányában fenáiló ' b követelése az utalvány keltekor lejárt-e vagy sem? ugy az, hogy az utalványozott összegnek az utalványos részére vagy annak az utalványos és utalványozott között elszámolása mikor és mi módon történt? teljesen közömbös. Ez okokból tehát felp.-t I. r. alp. elleni keresetével elutasítani kellett. De el volt utasítandó' felp. II. r. alp. elleni keresetével is, mert a fenebbiek szerint II. r. alp. a részére utalványozott 1500 frtot I. r. alp.-től mint utalványos, nem pedig mint a D. A. K. győri czég engedményese vévén fel, őt egyedül a B. és C. alatt csatolt Ítéletekre fektetett jogalapon fizetésre kötelezni! nem lehetett, miután azon ítéletek indokolásából nyilván kitűnik, hogy a vonatkozó perben nem az utalványozási, hanem az ettől jogilag különböző átruházási jogügylet képezte elbírálás tárgyát. (1885. ápr. 21. 1097. sz.) A kereskedelmi utalványok forgatása. 1103. Lf i.: Tek., hogy a Kt. 294. §-a csak azt tartalmazza, hogy utalványok és kötelező jegyek, ha rendeletre szólanak, hátirattal «is» átruházhatók: következésképpen az átruházás más módját éppen nem zárja ki. (89/77.) A kereskedői kötelező jegyek. A kötelező jegy bemutatóra is szólhat. 1104. C: Alp., ki a D) alatti eredetiben csatolt okiratot beismerten kiállította, kereskedő lévén: ez a készpénzfizetést tárgyazó kötelezést magában foglaló okirat kétségkívül a kereskedelmi jog értelmében vett kötelezőjegyet képez, az ilyen okiraton alapuló követeléssel szemben pedig az adós a Vt. 296. §-a végbekezdése rendelkezése szerint csak oly kifogással élhet, melyek magán az okiraton, vagy a közte s az okirat birtokosa közt fenforgó viszonyon alapulnak, továbbá mert a Kt. 294. §-a kereskedőtől származó utalványok és az ezekkel egy tekintet alá eső kötelezőjegyek kelléke gyanánt azt, hogy azoknak határozottan rendeletre vagy kifejezetten bemutatóra kelljen kiállítva lenniök, elő nem irván, de ez iránt a kereskedelmi szokás sem állván fenn; sőt ellenkezőleg, a forgalomban azok a kötelező-jegyek, a melyekben a követelésre jogosult személyét illetőleg semmiféle közelebbi meghatározás elő nem fordul, mint az okirat mindenkori birtokosa javára szóló tekintetvén, jóllehet a D) alatti a fizetés követelésére jogosult személyét illetőleg semmiféle közelebbi meghatározást nem tartalmaz is, az elsőbiróság a D) alatti kötelezőjegyet bemutatóra szóló papir természetével bírónak — aminek különben azt ellenirati védekezése szerint alperes maga is tekintette, — helyesen minősítette, és mert a Kt. 300. §-a rendelkezése szerint bemutatóra szóló papir továbbadása esetén az arra korábban szerzett jogok, ha azokról vevő az elárusitás alkalmával tudomással