Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Kereskedelmi könyvek. rendelete folytán kereskedelmi könyveit felmutatni tartozik. A Kt. 34. 1875:™' §-ának ezen értelme következik annak világos tartalmából, de megérő- 34 ^ siti azt a jelen szöveg keletkezésének története is, a mennyiben az az attól eltérő első tervezeti szöveg helyett azon indokból (keresk. tvjavaslat 470. lap) lett megállapítva, mert a kereskedő nemcsak saját, hanem a vele összeköttetésben álló közönség érdekében is tartozik könyvet vezetni. A mennyiben a felmutatásra utasított fél könyveit épen a kritikus helyen megcsonkítva, t. i. a vitatott tartalomra vonatkozó lapot illető helyéből kiszakítva, mutatja fel, nem tudván Igazolni, hogy e megcsonkítás, mely véletlenség következménye: a felmutatás elmulasztottnak tekintendő. (661/81. sz.) Könyvek felmutatása egész terjedelmükben. 122. C: Kereskedelmi könyvek felmutatása a 36. §. alapján csak ak- 36. §. kor rendelhető el, ha valamelyik czég utáni örökösödésről vagy oly 3 személy jogairól van szó, a ki a czéggel vagyonközösségi viszonyban van, vagy volt. (563/87.) 123. Bpesti T.: A részvénytársaság igazgatói és felügyelő-bizottsági tagjai, ebbeli minőségükben a részvénytársaság üzleti könyvei fölött csak annyiban rendelkeznek, a mennyiben a társaság ügyeinek vezetésére (Kt. 182. és köv. §§-ai) és a társasági könyvek vezetésére (198. §.), illetőleg a társasági ügyvezetés ellenőrzésére (195. §.), igazgatói, illetve felügyelő bizottsági tagi állásukból folyólag őket a felügyeleti, illetve ellenőrzési jog és kötelezettség illeti, tehát az üzleti könyvek megtekintése és vizsgálata is részükről csak a társaság ügyeiben, a társaságot érdeklő és annak üzletmenetével kapcsolatos ügyekre szorítkozik, maguk a társaság üzleti könyvei azonban nem az igazgatósági és felügyelő bizottsági egyes tagok, hanem a részvénytársaság birtokában levőknek tekintendők és igy a jelen esetben a S. E. T. 90. §-ának lesetie fenn nem forcgván, a felhívott tanuk az «ös-Budavára részvénytársaság* üzleti könyveinek felmutatására nem kötelezhetők; mert felp. a megnevezett tanuknak a részvénytársaság üzleti könyveinek előzetes megtekintésére való utasítással kért ujabb megidézése és kihallgatása által már nem annak a ténynek bizonyítását czélozza, hogy mily összegű nyers bevétele volt a társaságnak 1896. máj., jun. és jul. havában, a miről a tanuk tett vallomásuk szerint saját tapasztalatukon alapuló tudomással nem birnak, hanem annak bizonyítását, hogy a részvénytársaság könyveiben a jelzett hónapokra a nyers bevételek mily összegben vannak bejegyezve. Felp. tehát tulajdonképen a perben nem álló részvénytársaság üzleti könyveinek adatait kívánja bizonyítani és bizonyítékul alkalmazni; mert ennélfogva valamint a perben nem álló nevezett részvénytársaság bíróilag nem kötelezhető arra, hogy üzleti könyveit felp., mint vele a Kt. 36. §-ában megjelölt jogviszonyban nem levő harmadik személy, érdekében megtekintés végett felmutassa, azonképen a felhívott tanuk, mint a nevezett részvénytársaság igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjai sem kényszeríthetők a bíróság által arra, hogy