Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Kereskedelmi könyvek. 6i A mi azonban a követelés mennyiségét illeti, a kir. Curia ugy találja, hog?r az mint oly részbizonyiték állíttatott elő, mely pótesküvel perrendszerri teljes bizonyíték erejére emelhető. Ugyanis? nem lehet a tanúvallomások folytán kétség az iránt, hogy felp. fájának egy része az erdőben visszamaradt G. József tanú határozottan mondja, hogy nyúzott és keményfa maradt vissza, habár a mennyiséget nem tudja; D. József tanú ezen famennyiséget 200 ölen felülinek mondja, S. Já..os nem tudja ugyan a visszamaradt fának egész mennyiségét, de hogy 63 öl nem nyúzott fa volt, határozottan erősiti, L. János tanú pedig vallja, hogy az ő számadása szerint csakugyan 71 öl nyúzott fa (elsőminőségü), 302A öl nyúzott (másodminőségü) és 631/-! öl fekete fa (kemény) összesen 163% öl vagyis annyi fa volt, a mennyi a felp. részéről állíttatik és a DD. alatti hitelesített könyvkivonat szerint felp. könyvekbe bevezetve van. Tekintettel'ezen tanúvallomásokra, valamint arra, hogy alp. felp. kereskedelmi könyvei ellen csakis általános kifogással élt, a nélkül, hogy azok felmutatását és megvizsgáltatását kérte volna, a DD. alatti könyvkivonatnak részbizonyitó erőt mindenesetre, de teljes bizonyító erőt tulajdonítani azért nem lehet, mert felp. a visszamaradt fa értékére nézve, mely értéket alp. szinte kifogásolt, a póteskün kivül más kiegészítő bizonyítékot nem szolgáltatott. Ezen pótesküt azonban K. József könyvvezető által leteendőleg a részbizonyiték kiegészítése végett a Kt. 31. §-a értelmében meg kellett ítélni, habár K. József a visszamaradt fa mennyiségéről közvetlen tudomással nem bir, mert a kereskedelmi könyvek bizonyító ereje nem attól függ, hogy a könyvvezető mindazon tényekről és adatokról, melyeket bevezet, közvetlen tudomással birjon, hanem ezen bizonyító erő a könyvben rejlik, a mennyiben annak szabályszerű vezetése biztosítja a feljegyzések viszonylagos hitelességét, mi kitűnik az 1868. évi LIV. tczikkből, melynek 174. §-a szerint a póteskü aziránt teendő le, hogy az esküdő tudtára a számvitelben megjelenő tételek helyesek, mely szerint tehát a törvény a könyvtulajdonostól vagy könyvvezetőjétől nem közvetlen tudomást, hanem alapos meggyőződést követel, stb. (88". nov. 3. 471.) = ^. fentebb C. I. G. 172/1897. 98. sz. a. Könyvek nyugtázott számla ellen. 106. Lf i.: Az alsóbiróságok ítéletét hh. Indokok: Alp. nem egyszerűen állítja a követelt összegnek történt kifizetését, hanem ezen állítása igazolására a 6. szám alatti felp. czég által kiállított számlára hivatkozik. Felp. nem tagadja, hogy ezen számlába tévedés csúszott be; miután a dolog természete szerint a szóbanlevő saldirozott számla alp.-nek a végből lett kiadva, hogy neki a történt fizetésre nézve bizonyítékul szolgáljon, az állított tévedés egyszerűen a kereskedelmi könyvre való hivatkozással be nem győzhető, minthogy nincs kizárva, hogy a