Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Segédszemélyzet. 203 tőleg ennek képviselője részéről, ha a tanoncz élete vagy egészsége 1884t^VIL a munka folytatásánál veszélynek van kitévej ellenben az ipartörvény 64< g_ 72. §. második rész A) pontja akként szól, hogy ,a tanviszony 15 napi felmondás mellett felbontható a tanoncz, illetőleg ennek törvényes képviselője részéről, ha az iparos törvényes vagy tanszerződési kötelezettségét a tanoncz irányában nem teljesiti: következésképen az, hogy az iparos a törvényben előirt avagy a tanszerződésben elvállalt kötelezettségét a tanoncz irányában nem teljesiti, nem szolgálhat törvényes okul a tanviszonynak a tanoncz, illetőleg ennek képviselője részéről azonnal felbonthatására, hanem csak arra, hogy a tanoncz, illetőleg ennek képviselője a tanviszony .15 napi felmondás mellett bonthassa fel; és igy helyes a íelebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy az ipartörvény 71. §. második részének c) pontja nem nyerhet alkalmazást akkor, ha magának az illető iparosnak törvény vagy szerződés ellenes ténykedése veszélyezteti a tanoncz életét vagy egészségét, hanem csak akkor, ha az a veszély magából a kiképzés tárgyát tevő iparág minőségéből a tanonczra ennek személyes állapotánál fogva háromolhatik. Azonban a íelebbezési bíróság Ítéletében nincs tényként megállapítva az, hogy a felp.-ek által képviselt tanonczokra jelenleg kiképzésük tárgyáj; tevő iparág minőségéből személyes állapotuknál fogva ily veszély háromolhatik és az irányban a íelebbezési bíróság ítélete ténymegállapítása panaszszal meg sincs támadva; nincs helye tehát annak, hogy a jelen esetben a tanviszony az ipartörvény 72. §. második rész c) pontja alapján felbontassék. A íelebbezési bíróság ítéletében tényként az van ugyan megállapítva, hogy a felp.-ek által képviselt tanonczok némelyik, de nem minden heti piacznapon csakis este kaptak alp.-nél főtt ételt és megtörtént az is, hogyha több dolog volt, azok reggel 4 óra előtt munkába állíttattak és esti 8 óráig dolgoztak, ez azonban nem volt állandóan szokásban és az időnek egy része nem a tulajdonképeni ipari munkával, hanem a műhely és a szerszámok rendbehozásával telt el; ámde ezek a ténykörülmények magukban véve nem alkalmasak arra, hogy a tanviszony, az ipartörvény 72. §. második rész a) pontja alapján a keresetnek felmondásul vételével felbontassék, mert habár az ipartörvény 44., 64., 65. §-ai a tanonczok munkaidejét kötelezőleg szabályozza és alp., a mennyiben az illető tanonczok élelmezését szerződésileg magára vállalta, a kellő élelmet kiszolgáltatni köteles, mégis egyrészről a íelebbezési bíróság ítéletében nincs megállapítva az, hogy az illető tanonczoknak a tulajdonképeni munkával foglalkoztatásánál alp. a törvényes munkaidőt általában és mintegy állandóan be nem tartotta, másrészről figyelemmel a szóban forgó iparágnál a vidéken fenforgó viszonyokra,, alp. azzal, hogy az illető tanonczoknak főtt ételt némelyker csak este adott, a kellő élelmezés kiszolgáltatása iránt szerződésileg elvállalt kötelezettségét meg nem szegte. ÍT. G. 157/99. sz. 1899. június 10.) Döntvénytár. 14