Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

tcr 59.§ 206 Versenyüzlet a szolgálat megszüntetése után. 1875:ixxvn. Mindezek a kifogások egyáltalában tehát csak akkor és annyiban szolgálhatnának alapos indokul a keresetbe vett cautió visszatartására, ha és a mennyiben alp. W. kifogásolt eljárásából, Schwarcz Vilmos felp. által letett kereseti óvadékra vonatkozó követeléssel szemben kár vagy más czimen bizonyos ellenkövetelést érvényesítene és bizonyítana., a mit azonban az előadottak szerint meg sem kísérlett. (1897. máj. 19. 876/896.) Kártérítés, bizonyítvány ki nem adása miatt. 341. C: A segédet elbocsátó főnök a segédnek az abból származott kárát, hogy elbocsátási bizonyítványt neki ki nem adott, megtéríteni tartozik. (1901. máj. 22. 1446/1900. sz.) Versenyüzlet. 342. Bpesti T.: II. G) 73/1896. sz. a. hozott feloldó végzésében kimondotta, hogy felp.-nek pusztán abban a cselekedetében, mely szerint a szolgálatból történt egyoldalú elbocsáttatása után azelőtti foglalkozásnak megfelelő, az alp.-éhez hasonló, tehát versenyüzletet nyitott, nem látja az 1884: XVII. tcz. 94. §. h) pontjának esetét fenforogni s ennélfogva ugy találta, hogy a versenyüzlet felállításának puszta tényében az A) alatti szolgálati szerződésnek felp. részéről való megszegése nem nyilvánul; másrészt azonban kimondotta a kir. ítélőtábla azt is, hogy az alkalmazott a főnök szerződésszegése esetében sincs felmentve a szerződési hűség alól. hanem a szolgálati viszony lényeges feltételét képező azt a becsületességet és hűséget, melylyel az alkalmazott a szolgálatadó főnökének tartozik, köteles a segéd még a szolgálatból történt elbocsátás után is mindaddig betartani, a mig a szolgálati szerződés alapján volt főnökétől a maga javára jogokat érvényesíteni kiván. Ennek a jogi álláspontnak szükségszerű folyománya pedig az: hogy az elbocsátott alkalmazott a volt szolgálatadója iránt tartozó szerződési hűséget megszegi és igy a volt főnöke ellen folytatott verseny az illoyalis verseny jellegét ölti fel, tehát illoyalis versenynyé minősül már azáltal is, midőn tevékenyen oda működik, hogy volt főnökének rendes vásárlóit annak üzletéből elvonja és azokat a saját üzlete, illetőleg azon versenyüzlet részére, melynek tagjává lett, megszerezze, mert ezzel a tevékenységgel volt főnökének gazdasági érdekeit szándékosan veszélyezteti. Az alkalmazottnak tehát már az a cselekedete, hogy volt főnökének rendes vevőit maga számára megszerezni törekszik és ebbeli törekvésének megvalósítása végett tevékenységet fejt ki, az 1884: XVII. tcz. 94. §. g) pontjának esetét, melynek fenforgását a kir. ítélőtábla a per elbírálásra döntő fontosságúnak tartja — kétségtelenül megállapítja. Minthogy azonban a felebbezési bíróság a kihallgatott tanuk vallomását a fentebbi irányban mérlegelás és méltatás tárgyává nem tette és Ítéletében azokat a tényeket, melyeket a kihallgatott tanuk vallomása által bebizonyitottaknak s illetőleg nem bebizonyitottnak talál, tüzetesen meg nem állapította, e nélkül pedig a felülvizsgálati bíróság nincs abban a helyzetben, hogy azon kérdés érdeme