Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

10 Kereskedők általában. 1875:XXXVII. Az állam-, mint keerskedö. 16. Felp. és a kincstár között szerződés jött létre, a mely lye.l a kincstár 9' 80.000 frt áru egészséges szálfa s 80.000 frtig a mármaros-szigeti bányaigazgatóság kerületében gyártott fürészáru eladására kötelezte magát. Az áru ki nem adatván, azok kiadását a K. és V. tsz.-nél perrel követeli: K. és V. tsz.: A fürészáruk eladására vonatkozólag illetőségét megállapította, különösen a tárgyi illetőségét azért, mert azon termelők ügyletei (Kt. 259. §. b) pontja) kik terményeiket át- vagy feldolgozzák, a mennyiben ezen iparág a kisipar körét haladja, kereskedelmi ügyletet képez; midőn tehát az állam 80.000 frt értékű gőzfürész által feldolgozott fürészárukat elád, tekintve ezen áruk nagy mennyiségére s az előállítás módjára, az idézett törvény szerint kétségtelenül oly ügyletet kötött, mely reá nézve is, ki ezen iparágat iparszerüleg folytatja, kereskedelminek tekintendő. Az ezen ügyletből felmerült peres kérdés tehát keresekedelmi bíróság illetékessége alá tartozik. (Elj. rend. 5. §.) Ellenben a szálfák tekintetében az illetéktelenség mondatott ki, mert ezen szállításnál a fa sem fel- sem át nem dolgoztatik, hanem csak oly kezdetleges munka szükségeltetik, mely a termények legnagyobb részénél véghezviendő, hogy azok forgalmi czikket képezhessenek stb. stb. Az állam tehát akkor, midőn állítólag szálfákat adott el felp.-nek, oly ügyletet nem kötött, mely kereskedelmi lenne. Alp. semmiségi panaszt emelt. S m s z. azt elvetette; mert a m. k. kincstárt szenvedőleg érdeklő perekben, ugy a perrendtartás 84. §., mint az 1870. szeptember 26. 16.791. számú igazságügyministeri rendelet 1. pontja szerint a képviseletre a m. k. jogügyek igazgatósága van hivatva; minthogy pedig az Budapesten székel, a kereset feletti eljárásra a perrendtartás 30. §-hoz képest a helyi bíróság illetékes; és mert a kereseti fürészáruk eladása, a mennyiben a fa gőzfürész által feldolgoztatik, a Kt. 259. §. b) pontja szerint kereskedelmi ügyletet képez; következve az eljáró törvényszék mint kereskedelmi bíróság szabályszerüleg mondotta ki magát illetékesnek. (1879. jun. 29. 46.563.) 17. K. és V. tsz.: Nem lehetett súlyt helyezni a felp. által felhozott arra a körülményre, hogy 24 korona 40 fillér folyósított összeg felvétele végett alp. pénztáránál jeloatkezett de azt neki ki nem adták, mert a rendeletet a pénztár meg nem kapta s hogy ő mint hitelező nem is tartozik alp.-nél az adósánál a pénz felvétele végett jelentkezni; mert az állam, melynek kereskedelmi vállalatai szerepel alp.-ként, e czélra felállított pénztárai utján teljesiti fizetéseit, felp. tehát az állam által felállított pénztárra való utalványozást elfogadni tartozik, és mert felp., mint felszólamlási ügyek elintézésével üzletsi erűen foglalkozó iroda tulajdonosa részéről zaklatást képez a vasutat oly összegért megperelni, melyet részére kiutalt, de pénztára könnyen előf( rdulható és helyrehozható kezelési hiba miatt első jelentkezésére ki em adott.