Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

198 Az elbocsátási ok érvényesítése. is75:XXXvn 327. Lf i.: Midőn alp. főnök azon körülményre fekteti perbeli védeketcz- zését, hogy felp. segédnek bizonyos időre felmondott: ebben annak beisme. 59" ^ rése rejlik, hogy maga alp. sem tartotta felp. felhozott mulasztásait olyanoknak, melyeknél fogva felp. segéd a Kt. 59. §. 3. pontja értelmében felmondás nélkül azonnal elbocsátható lett volna. (416/81.) Bizonyítási teher. 328. K. és V. tsz.: Alp.-t felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Az elsőbiróság által peres felek egyező előadása alapján megállapított s e helyütt is irányadó tényállás szerint, felp. mint levelező állott alp. szolgálatában havi 90 frt fizetés és 14 napi felmondás kikötése mellett. Ezzel a t^/nyel szemben a felmondási időre vonatkozó igény megszüntetését czélzó annak az alp.-i állitásnak bizonyitása, hogy felp. szolgálatát önként hagyta el, felp. tagadásával szemben alperest terhelte. Nem sértette meg tehát az elsőbiróság a bizonyítási teher megosztására vonatkozó szabályokat az által, hogy az alperes által ellenvetett és innét felvett körülmény tekintetében alp.-t tekintette bizonyításra kötelezett félnek, következésképp alp.-nek idevonatkozó panasza alaptalan. (1900. máj. 7. E. 141.) Kölcsönös vétkesség. 329. CL: Az elsőbiróságok ítéleteinek indokolásában helyesen kiemelt peradatokból kétségtelen, hogy felp.-nek 1895. sz-ept. 7-én történt rögtöni elbocsátására az a körülmény szolgált alapul, hogy mindkét perfél, illetve felp. és az alp. férje és helyettese egymást súlyos becsületsértéssel illették; kétségtelen továbbá az is, a mint az különösen H. A., H. A. D. H. tanuk vallomásából megállapítható, hogy felp. az alp. helyettesét csak azután illette az 1884: XVII. t.-cz. 94. §. b) pontjának tekintete alá eső becsületsértő kifejezéssel, miután az őt már hasonló kifejezésekkel illette és kidobással fenyegette, — a mi különben a csatolt becsületsértési iratok tartalmából is megállapítható. Ily bizonyított tényállás mellett pedig meg kellett ugyan állapítani azt, hogy alp.-nek kétségtelenül joga nyilt ahhoz, hogy felp.-t a szolgálatból felmondás mellett még a szerződési időtartam lejárta előtt is elbocsássa, de nem nyilt joga ahhoz, hogy felp.-t rögtön felmondás nélkül bocsáthassa el, mert az ipartörv. idézett 94. §-nak b) pontjára alapitható elbocsátáshoz való jog azt feltételezi, hogy az elbocsátásnak alapul szolgált cselekményben az elbocsátásra jogosult szolgálatadót vétkesség ne terhelje, mig oly esetben, a melyben annak előidézésében őt is vétkesség terheli, ő ennek a törvényes rendelkezésnek jogkedvezményét a maga részére igénybe venni nem jogosult. Minthogy pedig a mint az alsóbiróságok ítéleteiknek vonatkozó indokolása alapján helyesen állapították meg, fel- és alp. között szolgálati viszony forgott fenn; minthogy továbbá felp. mint üzletvezető az ipartörv. 92. §. értelmében három havi felmondáshoz