Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Segédszemélyzet. gédszemélyzet szolgálati viszonyait nem az 1875: XXXVII. tcz. I. r. 1875:XXXVIL 6. czime, hanem az 1884: XVII. tcz., mint ujabb torvény 88. és követ- &gc^ kező §§-aiban foglalt határozatok szabályozzák, az elsőbiróság Ítéletét az ott megállapított és e helyütt is elfogadott tényállás alapján azért kellett helybenhagyni, mert a segéd, a ki az üzlettől beisra érten távol maradt, kimutatni tartozik, hogy főnöke beleegyezésével, vagy valamely jogos gátló ok miatt szünetelt. Erre nézve tehát alp.-t terhelvén a bizonyítási kötelezettség, az elsőbiróság ez okból helyesen járt el, midőn mind a két fél kihallgatása után felp.-t, mint a bizonyító fél ellenfelét bocsátotta esküre, és az ő vallomását fogadta el ügydöntő bizonyítékul. (95. szept. 6. E. 390.) 313. K. és V. tsz.: Felp. felülvizsgálati kérelmének helyet ad, a megtámadó ítéletet feloldja, s az elsőbiróságot az alább kifejtettek irányadása mellett további eljártra és ujabb határozat hozatalára utasítja. Indokok: Az 1884:XVII. tcz. 94. §. b) p. szerint a segéd azonnali elbocsátására okul szolgáló szüneteléshez nem elég az, hogy a segéd a főnök akarata ellenére maradjon el az üzletből, hanem az is kell hozzá, hogy a szünetelés igazolatlan legyen, ez utóbbi kellék fenforgását pedig nem az dönti el, hogy bejelenti-e a segéd főnökének előzetesen az elmaradást, 3 kér-e tőle arra engedélyt, hanem az, hogy minő okból van távol a segéd az üzletből. Ez lévén a törvény értelme, a kir. törvényszék alaposnak találta felp.-nek azt a felülvizsgálati támadását, hogy az elsőbiróság jogszabályt sértett, midőn kimondotta, hogy azalatt a három nap alatt, melyet az üzlettől távol töltött, igazolatlanul szünetelt. A felp. ugyanis azt adta elő, hogy 1897. október utolsó három napján azért volt kénytelen az üzletbői elmaradni, mert kis gyermeke halálos betegségbe esett és meg is halt; az elsőbiróság azonban inem bocsátkozott annak megállapításába, hogy ez az előadás megfelel-e a valóságnak, hanem igazolatlannak minősítette felp. szünetelését már azért, mert elmaradását alp.-nek előre be nem jelentette és arra tőle engedélyt nem kért, s mert gyermeke ápolásánál más által is helyettesíthette volna magát. Ez az álláspont téves, mert az a kérdés, igazolt-e a szünetelés, a Kifejtettek szerint nem az előzetes bejelentéstől és az engedélykéréstől, hanem a szünetelés okától füg. Ha tehát való az, hogy felp. azért szünetelt, mert kis gyermeke halálos betegségbe esett és meg is halt, három napi elmaradását igazoltnak kell tekinteni, mert a szolgálatban álló anyának ily rövid ideig tartó szünetelését kis gyermekének halálos betegsége és halála feltétlenül igazolttá teszi, s mivel a szünetelés csak három napig tartott, nem állott a felp.-nek kötelességében az sem, hogy halálos betegségbe esett kis gyermekének ápolását másra bizza. Minthogy tehál az a kérdés, hogy valamely tény igazolttá teszi-e a szünetelést, ennek a ténynek jogi megítélését tételezi fel, tehát a felülvizsgálat