Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

182 Segéd felmondás nélküli elbocsátása. 1875:xxxvil.bizonyítása, hogy a rögtöni elbocsátásra alapos oka volt. Minthogy azonte*. ban felp. tagadta, hogy ő volt főnöke, alp. bizalmával az üzlet érdekének 5S. §. veszélyeztetésére visszaélt volna, és az alp. által 3.7- alatt csatolt, felpáltal készített és tőle elvett jegyzéke alp. üzletvevőinek e részben egymagában bizonyítékul nem szolgálhat; minthogy továbbá felp. tagadta, hogy főnökét becsületében súlyosan megsértette volna és alp. az irányában elkövetett sértést részletesen elő sem adta, a 2-f. alatti levél azon kitételei pedig, hogy felp. az alp. mint főnökének tartozó tiszteletet figyelmen kivül hagyta és pillanatnyi izgatottságában oly szavakat használt, melyeket meg nem történtekké kívánna tenni, súlyos becsületsértés bizonyítékául szintén el nem fogadható; minthogy végre alp. nem tagadta, hogy öcscse nagykorú és vele nem él egy háztartásban és így ő nem tekintethetvén családtagnak, az ellene elkövetett, egy tanú által bizonyított becsületsértés rögtöni elbocsátás okául a Kt. 59. §. 8. pontja alapján nem szolgálhatott. (82. decz. 21. 708.) 305. C: A főnöke ellen súlyos becsületsértést elkövető segéd felmondás nélkül akkor is elbocsátható, ha a főnök a sértést hasonló sértéssel vrgy tettleges bántalmazással viszonozta is. (6172/83.) 306. Lfi.: Az, hogy a segéd a főnök üzletvezetőjét műveletlen embernek nevezte, s illetlen módon hallgatásra intette, oly súlyos becsületsértést, melynek alapján a segéd felmondás nélkül azonnal elbocsátható volna, egymagában véve nem képez. (11986/78. sz.) 307. C: Az ügydöntő kérdést az képezi, hogy felp.-eknek az alp. által nehézményezett cselekménye jogilag minősíthető-e olyannak, mely az idézett 94. §. b) és g) pontjainak alkalmazását alp. részéről maga után vonhatja. A felebbezési bíróság tényállás gyanánt megállapította, hogy alp, munkásainak heti bérénél kifizetése alkalmával az egyes munkások fizetését tartalmazó borítékok közül felp.-ek egynek pénzbeli tartalmát szemérmet sértő rajzokkal kicserélték és a fizető asztalra helyezték, melyet alp.-nek neje, ki akkor a fizetést teljesítette, az illető munkásnak fizetése helyett át is adott. Megállapittatott ugyan az is, hogy felp.-ek miután alp.-nek pénztáros sógornője a fizetést félbeszakítván, eltávozott, nem számítottak arra, hogy alp.-nek neje, ki már két év óta nem járt el a munkások fizetésénéi, a fizetés teljesítését személyesen fogja végezni, de ez a tény minősítésénél befolyással nem birhat, mivel felp.-ek cselekménye azon időponttól kezdve, midőn alp. neje a fizetéseknek sajátkezű kiosztásához fogott és felp.-nek a szemérmet sértő rajzokat a pénzzel vissza nam cserélték s ekkép azokat a főnökük neje által kézbesittették a munkásnak, egyenesen alp. neje ellen irányult és mert mégis csak a felp.-ek ténykedésének következménye az, hogy alp. nejét olyan helyzetbe hozták, hogy az bár nem tudva, az illető szeméremsértő rajzokat a fizetést felvevő munkásnak átadta. Ez a tény, a midőn egyfelől alp. neje ellenében a durva becsületsértés tényálladékát megállapítja és másfelől aip.