Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)
Kereskedők általában. 1875:XXXVII. dőnok mindennemű ügyletei, következőleg a kezességvállalás is tartoz3tCZ. ván, a felhívott törvényszakaszban felállított jogi vélelem ellenében alp. tartozott volna bizonyítani — a mit azonban meg sem kísérlett — hogy az általa vállalt kezesség kereskedelmi üzletének folytatásához nem tartozott. Az alp., mint kereskedő, által vállalt kezesség tehát a kifejtetteknél fogva annak üzlete folytatásához tartozónak lévén tekintendő, a felebbezési bíróság a Kt. 270. §-át helyesen alkalmazta. És minthogy a dolog ilyen állásában annak a körülménynek bizonyítása, vájjon a főadós is kereskedő-e s az általa vállalt kötelezettség kereskedelmi ügyletből ered-e, felesleges: annálfogva a felebbezési bíróság eljárási szabályt nem sértett az által, hogy az ez irányban felp. ajánlotta további bizonyítást mellőzte. (1897. szept. 30. II. G. 68. sz.) Magánjogi egyesületek kereskedői minősége. 4- § 15. K. és V. tsz. : Alp. illetékességi kifogását elveti: a 27. a. alapszabályokból kitűnik, hogy az alp.-i egylet működésének íőjellege nem az alapszabályokban előtérbe helyezett betegápolás, segélyezés stb., hanem az ennél sokkal nagyobb mérvű azon intézkedés, mely szerint az elhalt tagok családja vagy végrendeleti örököse nagyobb mennyiségű pénzösszegben részesittetik. Az alapszabályok d), e), f) és g) pontja szerint az egylet köteles az elhalt tag hátrahagyott családjának, vagy e czélra végrendeletileg különösen kijelölt örökösének 500 frtnyi jutalmat (Prámie) kiszolgáltatni: az alp.-i egylet tehát akkor, midőn az alapszabály 8. §-a c) pontja szerint 18 írtban megállapított ellenérték kikötése mellett tagjainak elhalálozása esetére magát az elhalt tag családja vagy végrendeleti örököse részére 500 írt fizetésére kötelezni, a Kt. 498. §-ához képest kétségtelenül életbiztosítási s így a Kt. 258. §. 4. pontja szerint kereskedelmi ügyleteket köt; jzen pedig mit sem változtat azon körülmény, hogy az alp. társaság főjellegét képező biztosítási ügyletekből befolyt jövedelmekből betegeket ápoltat, segélyez stb. jövedelmét csak tagjai között, mint ez a szövetkezéseknél történik, és csak azon esetre osztja ki, ha valamely tag elhalt, avagy valamely tag vagy családja megbetegszik, mert a kereskedelmi ügyletekből keletkezett haszon hová fordítása magának a nyereség előidézésére szolgáló egylet minőségének meghatározására nézve befolyást nem gyakorolhat. Miután tehát alp. egylet a Kt. 498. §. meghatározásának megfelelő biztosítási, s így a Kt. 258. §. 4. pontjához képest kereskedelmi ügyletekkel hivatásszerüleg foglalkozik, s ezen hivatása körében kötött s a kereset alapját képező ügylet ránézve kereskedelmi ügyletet képez, a Kt. életbeléptetése alkalmából 1875. deczember 1-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 5. §-ához képest a birói illetőséget megállapítani, s a 11. §-hoz képest az ügynek érdemleges tárgyalására határidőt tűzni kellett. Ezen végzés ellen alp. részéről semmiségi panasz adatott be.