Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Kereskedők általában. 1875:XXXVII. dőnok mindennemű ügyletei, következőleg a kezességvállalás is tartoz­3tCZ. ván, a felhívott törvényszakaszban felállított jogi vélelem ellenében alp. tartozott volna bizonyítani — a mit azonban meg sem kísérlett — hogy az általa vállalt kezesség kereskedelmi üzletének folytatásához nem tar­tozott. Az alp., mint kereskedő, által vállalt kezesség tehát a kifejtettek­nél fogva annak üzlete folytatásához tartozónak lévén tekintendő, a fe­lebbezési bíróság a Kt. 270. §-át helyesen alkalmazta. És minthogy a dolog ilyen állásában annak a körülménynek bizonyítása, vájjon a főadós is kereskedő-e s az általa vállalt kötelezettség kereskedelmi ügy­letből ered-e, felesleges: annálfogva a felebbezési bíróság eljárási sza­bályt nem sértett az által, hogy az ez irányban felp. ajánlotta további bizonyítást mellőzte. (1897. szept. 30. II. G. 68. sz.) Magánjogi egyesületek kereskedői minősége. 4- § 15. K. és V. tsz. : Alp. illetékességi kifogását elveti: a 27. a. alap­szabályokból kitűnik, hogy az alp.-i egylet működésének íőjellege nem az alapszabályokban előtérbe helyezett betegápolás, segélyezés stb., hanem az ennél sokkal nagyobb mérvű azon intézkedés, mely szerint az el­halt tagok családja vagy végrendeleti örököse nagyobb mennyiségű pénzösszegben részesittetik. Az alapszabályok d), e), f) és g) pontja sze­rint az egylet köteles az elhalt tag hátrahagyott családjának, vagy e czélra végrendeletileg különösen kijelölt örökösének 500 frtnyi jutalmat (Prámie) kiszolgáltatni: az alp.-i egylet tehát akkor, midőn az alapszabály 8. §-a c) pontja szerint 18 írtban megállapított ellenérték kikötése mellett tagjainak elhalálozása esetére magát az elhalt tag családja vagy vég­rendeleti örököse részére 500 írt fizetésére kötelezni, a Kt. 498. §-ához képest kétségtelenül életbiztosítási s így a Kt. 258. §. 4. pontja sze­rint kereskedelmi ügyleteket köt; jzen pedig mit sem változtat azon körülmény, hogy az alp. társaság főjellegét képező biztosítási ügy­letekből befolyt jövedelmekből betegeket ápoltat, segélyez stb. jöve­delmét csak tagjai között, mint ez a szövetkezéseknél történik, és csak azon esetre osztja ki, ha valamely tag elhalt, avagy valamely tag vagy családja megbetegszik, mert a kereskedelmi ügyletekből kelet­kezett haszon hová fordítása magának a nyereség előidézésére szol­gáló egylet minőségének meghatározására nézve befolyást nem gya­korolhat. Miután tehát alp. egylet a Kt. 498. §. meghatározásának meg­felelő biztosítási, s így a Kt. 258. §. 4. pontjához képest kereskedelmi ügyletekkel hivatásszerüleg foglalkozik, s ezen hivatása körében kötött s a kereset alapját képező ügylet ránézve kereskedelmi ügyletet ké­pez, a Kt. életbeléptetése alkalmából 1875. deczember 1-én kibocsá­tott igazságügyminiszteri rendelet 5. §-ához képest a birói illetőséget megállapítani, s a 11. §-hoz képest az ügynek érdemleges tárgyalá­sára határidőt tűzni kellett. Ezen végzés ellen alp. részéről semmiségi panasz adatott be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom