Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

170 Alkalmazás minőségének megállapítása. n-szonyaival közelebbről és gyakrabban foglalkozó budapesti építőmesterek, kőműves, kőfaragó és ácsmesterek ipartestületének véleményével, mely szerint a pallérok a fontosabb teendőkkel megbizott iparossegédek közé tartoznak. Az utóbbi véleményhez közel áll az 1884: XVII. tcz. 99. §-a szerint ebben a tekintetben illetékesen nyilatkozó VI. ker. elöljáróságnak, mint iparhatóságnak véleménye is, mely szerint a beton-pallér fontosabb teendőkkel megbizott segédnek tekintendő akkor, ha szakismeretet igénylő és a közbiztonság szempontjából szpmélyes felelősséggel egybekötött munkát végez. Habár tartalmából kitünőleg ez a vélemény sem dönti el teljes határozottsággal a kérdést, mind a mellett a tsz. felfogása szerint kiindulási pontul szolgál annak megoldására. Ugyanis a tsz. is abban a felfogásban van, hogy a szolgálat lényege és tartalma adja meg a feleletet a szóban forgó vitás kérdésre. Ebből a szempontból kiindulva, tekintettel arra, hogy felp.-nek az alp.-nól birt pali éri állása, a nem vitás tényállás szerint, a betonmunkálatok ellenőrzése és felügyeletére megkívántató különleges szakismeretet igényelt és hogy a pallér munkaköre a közbiztonsági érdekeket is közelebbről érintő munka végrehajtására nyert utasításnak önálló és személyes felelősség terhe alatt való végrehajtására irányul; és tekintettel arra, hogy felp. szolgálatának fontosabb minősége mellett szól az is. hogy ő alp.-nél heti 22 írt fizetést és igy évi 1144 írtnak megfelelő, tehát mindenesetre nagyobb fizetést élvezett: a tsz. megállapította., hogy felp. alp.-néi birt betonpallér állásban fontosabb teendőkkel megbizott iparossegéd volt, mint ilyennek pedig, más megállapodás hián; '.ban és minthogy a nem vitás tényállás szerint, az c azonnali elbocsátására jogos ok fenn nem forgott, az 1884: XVII. tcz. 92. §-a szerint három havi felmondási időre van igénye, nem pedig, mint az elsőbirósági ítélet vonatkozó téves indokolásában foglaltatik, hat heti felmondási időre. (99. szept. 25. D. 97.) = Azonos: K. és V. tsz. 899/1899. Alkalmazás minőségének megállapítása a díjazás figyelembevétele alapján. 293. Marosvásárhelyi T.: Felp. keresetében mint alp.-nek kereskedésében alkalmazott üzletvezető hat havi tényleg szolgálatban eltöltött időre eső jutalékos diját, a felmondási időre eső élelmezésnek mfelelő költaégösszeget s ugyanerre az időre eső jutalékos diját követeli. Tekintve, hogy a kereskedősegédi vissz^ny .. ~gl_atározá-át a segéd halá-körének terjedelme, a foglalkozás önállósága és a kikötött fizetés természete döntik el; tekintve, hogy felp. állítása szerint alp. kereskedésében üzletvezető volt, azért rendes élelmezést kapott s fizetését a forgalom 30%-a képezte, tekintve, hogy az a körülmény, hogy a kereskedelmi alkalmazottnak fizetése nem meghatározott összegben, hanem a jövedelem bizonyos százalékában van megállapítva, még egymagában a kereskedősegédi viszonyt ki nem zárja, s tekintve végül, hogy az üzleti forgalom felp. állítása szerint is, havi 200 koronára terjed, miből következik, hogy valamely fontosabb hatáskörben való alkalmazásról nem lehet szó, felp.