Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Segédszemélyzet. 157 Aílandó alkalmazás íogalrna. 1875:XXXvn. icz. 258. Nagy várad i T.: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét meg- 55. §. változtatja. Indokok: A felp. maga is beismeri ugyan, hogy a közadós részére az alatt az idő alatt végzett könyvelői teendőket, a mikor a K. és tsai czégnél könyvelői minőségben volt alkalmazva, vagyis, hogy ielp. nem egyedül a közadós üzletében volt alkalmazva; tekintve azonban, hogy az állandó alkalmazás fogalmának meghatározása, mint ez az 1881. évi LX. tcz. 61. §. utolsó pontjában foglalt meghatározásból is kitűnik, nem függ attól, hogy az alkalmazott csak egy főnökkel legyen szolgálati viszonyban; az a jogszabály psdig, mely szerint felmondási időre csak azok a kereskedősegédek tarthatnak igényt, a kik ugyanazon időben összes tevékenységüket egy főnöknek szentelik, a jelen esetben azért nem alkalmazható, mert a felp.-nek kerseti igénye nem a Kt. 57. §-ára, hanem a B. a. szerződésre van alapítva, a melynek az a tartalma, a melyben a felp. részére három havi felmondási idő van biztosítva, a törvénynek általános rendelkezése mellett is megáll, ugyanazért a tömeggondnoknak az állandó alkalmazás hiányára s a Kt. 57. §-ára alapított kifogása figyelembe vehető nem volt. (1896. máj. 13. 1028. sz.) C: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és főleg azért, mert alp. nem tagadta, hogy felp. G. I.-nél az összes könyvvezetői teendőket kizárólag és állandóan kikötött díjazás mellett egészben teljesítette; felp.-nek e működése tehát, habár a könyvvezetői teendőket másnál is és alp.-nél csak üres órá ban végezte, tekintettel arra, hogy a B. a. szerint részére három havi felmondási idő köttetett ki, az állandó alkalmazás jellegével bir, következésképen felp.nek a felmondási időre esedékes dija a csődtörvény 60. §. 1. pontja szerint ez I. osztályba volt sorozandó. (97. nov. 16. 1083.) 259. Bpesti T.: A felebbezési bíróság tényként állapította meg azt, hogy az alp. a felp.-t nem rendes 80 forint havi fizetés mellett, hanem provisio mellett fogadta fel ügynökül. Ezt a tényállást felp. azon az alapon támadja meg, hogy a felebbezési bíróság a C) alatti megbízás és a 87. alatti levél tartalma mellett, melyekben felp. tisztviselőnek és alkalmazottnak neveztetik, továbbá a K. A. tanú vallomásának mérlegelése mellett helytelenül alkalmazta a S. E. 96. §-át, a midőn nem felp.-t, hanem a\p.-t, a bizonyító ellenfelét bocsátotta esküre. Felp.-nek e nézetét a királyi Ítélőtábla nem oszthatja, mert a tanú vallomásának mérlegelése nem vehető felülvizsgálat alá, a mi pedig azt illeti, hogy felp. a C) alatti megbízásban tisztviselőnek és a 8:/: alatti levélben alkalmazottnak neveztetik, ezt a királyi ítélőtábla nem fogadhatta el bizonyítékul arra nézve, hogy a felek közt fennállott viszony szolgálati viszony volt, mert a C) alatti megbízás nyilvánvalókig csak azért adatott felp.-nek, hogy ezáltal magát az alp. társaságnak kifelé való képviseletében legitimálja, de a C) alatti okirat magában véve szolgálati szer-