Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

152 Ügynök pénzfelvételi meghatalmazása. 1876:XXXVII. fcizott ügynöke volt felp.-nek és bár ez a szerződés fogalmi meghatározása 53., 54. §§. ér*elmében a Kt. 43—45. §-aiban kijelölt kereskedelmi megyhatalmazottnak nem tekinthető s ügynöki minőségében az általa közvetített ügyletekből kifolyóan külön felhatalmazás nélkül nincsen is jogosítva a vételár felvételére; a főnök és megbízott között, majd ez uttóbbi és a vevő felek közötti jogviszoony, nem különben, a megbízott által közvetített, illetve megkötött ügyletek joghatálya és a kötelezettségek terjedelmének a megítélésénél, a megbízott elnevezése, jelesül annak közvetítő ügynökké deklarálása irányt adó nem lehet, hanem igenis az a jog és cselekvési kört, amelyet a főnök tényei vagy hallgatag beleegyezése következtében az alkalmazott az üzleti forgalomban elfoglal és betölt. Minthogy pedig az alp. által 4. sz. a. mellékelt nyilatkozatnak a felp.-től nem kifogásolt tartalma szerint az alp. lakhelyén Somborban a felp.-sel üzleti összeköttetésben állott kereskedők azt igazolják, hogy egészen az 1895. év végéig, ők is kivétel nélkül minden a felp. czég részére szóló fizetéseket a F. Á. czimén postai uton teljesítettek, mely fizetések ezen utja és módja ellen, a felp. nem tiltakozott és más irányú rendelkezést a vevőknek nem adott, tekintve továbbá hogy R. L, mint a felp.-i részvénytársaság volt igazgatója maga is azt adta elő vallomásában, hogy ama fizetéseket, melyeket F. A.-nek érdekében is állott incassálni, a szerződéses «del credere» alapján és a melyeket be is hajtott, mindig a vevők javára könyvelték el, a fizetési elismervény mindig az ügynöknek adatott ki, a vevő fél pedig az elismervény másolatán azzal értesíttetett, hogy: «fizetett Ön XX. ügynökünk utján «Y» összeget»; továbbá F. A. eskü alatt vallotta, hogy a fizetések felvételére a felp. részéről fel volt jogosítva és ez a pénzfelvételt soha nem is kifogásolta; W. I.-nak lényegében az előbbivel egyező tanúvallomásából az is kitűnik, hogy F. A. a hozzá, a felp. részére küldött vételárakat nem is egyenként és az átvétel után nyomban, hanem időközönként számolta el a felp. pénztárába s pénztárnoka azt egy könyvecskében nyugtázta; de végre, mert a felp. maga sem tagadja, hogy a fizetések ezen emiitett követett módját csak egy esetben is kifogásolta volna; majd másrészről az alp. által 6. sz. a. csatolt levél tartalmáról és alp.-nek kétségbe nem vont előadásából az is nyilvánvaló, hogy ugy a peres követelés alapjául szolgált, valamint a Galicziára szóló ügyleteket F. A. kötötte meg, mely mindezen körülményeknek és egybehangzó cselekményeknek kellő méltatása mellett és figyelemmel az N. a. szerződés feltételeiből kitetsző és a közvetítő ügynök jogkörétől és felelősségét eltérően a F. A. részére megállapított szélesebb körű meghatalmazásra és felelősségre, kétségtelen az, hogy F. A. a felp. részéről, a mig egyrészt az általa közvetített ügyletekből kifolyóan a fizetések feltételével meg volt bizva; másrészt' ő a felp. olyan meghatalmazottjának tekintendő, aki nem csak az eladási ügyletek rendszerinti közvetítésével volt megbízva, hanem a per adatai szerint az ügyletek valóságos megkötése és a vételárak felvételére js meg volt hatalmazva, a kinek kezeihez tehát a vevő alp. mindaddig teljesíthetett az eladó felp.-re is kiterjedő joghatálylyal fizetéseket, a mig ezen állandóan követett és a meghatalmazotti